Harcol, tombol, dübörög a tenger
Mindenkit állon és térden ver
Te is támadsz, égsz és harcolsz
Ezerszer szeretsz és még többször gyűlölsz
Kapkodsz, harapsz eszedet vesztve
Énedet lüktetve szeretve
Melleden parázslik a jel
Lök, taszít a mélybe emel
Ordításra nyitod ajkad
De hörögve hallik szavad
Pajzsod véresre rágta rozsda
Sisakod a sor a sárba taposta!
Kapkodsz, de tudod: hiába
S mégis őt foglalod imába!
Reménytelenség reményt fogantat
Imád újabb napot ragyogtat
De szemben vad horda dübörög
Hömpölyög, zúg s bűzt hörög
Ketten állunk szemben, te meg én
A harc végének legelején
Kardunk, pajzsunk eldobhatnánk
Lábunk már nyakunkba ránthatnánk
De ott állunk, gyöngyöző tenyérrel
Pajzzsal, vérttel és halk reménnyel
Ajkunk csendben imát rebeg
Szemben az állati sereg
Te is tudod, én is tudom
De te is, én is vállalom
És kétely nem fér semmibe:
Ez háború a semmibe!
RSS