Tizenhét

Alábbi cikkünkben előkerítettünk egy valóban világot rengető és mindenkit mélyen érintő hírt, melyet feltálaltunk saját magunk verbuválta szakértőgárdánknak, hogy azok nyugodtan rágódjanak, tanakodjanak rajta. Hogy mi lett az eredmény? Íme.

Lefittyent a dévaványai református templom kakasa (index.hu)

http://index.hu/bulvar/hirek/2010/11/12/

Ezo-téren lelkisegélyt nyújt: Házsér Gerzson, geneoasztropológiai szakpszichoasszisztens
Véleményem alapján állíthatom, hogy ami itt megtörtént, valóságosan elemezve, egy statikai kontinuum szélső értékét képviseli, amennyiben dimenzióit tekintve e kontinuum egy csík, aminek ugye van jobb, meg bal vége. Na, most ez a jobb vége, ha a bal az egy odakövesedett, bemohásodott kakast képvisel. Bizonyos űrmágnesességi hatások és a reggelenként csak egyszer megmosott kéz okozhat ilyent emberben, ám madarakban extremitást jelent. A település baromfiállományának gondos és különös kegyetlenséggel végrehajtott lemészárlása után haladéktalanul kakaspörkölt-evészettel és alkoholos bedörzsöléssel összekötött pszichotréninget javasolnék, amely tartalmazza az eset minél hosszabban történő és indulatszavakkal árasztott megbeszélését, ha kell pszichodráma keretein belüli eljátszását, amely a toronybéli szimbólumnak mintegy felélesztését célozza, és a problémák megoldását legalább két nappal elodázza.

Helytörténeti adalékokkal szolgál: Tőtés-Hartmann Pál, helytörténész
Egy 1802-ben kelt kalendárium említ egy Careya nevű kasztíliai faluból származó szüzet, akinek nagybátyja állítólag egy lefittyedt szájú, szélütés-kínozta medellini ültetvényes, nevezett Don Deva y Vanya de Zarzal, szenvedélyes kakasviadal-látogató volt- olyannyira, hogy kedvenc madaráról egy kis rézszobrot is készíttetett, amely aztán kerti kútjába esett, tizenkét évig ott pihent, mialatt a víz által megmérgeződött a ház majd’ minden lakója. A szobrot fivére halászta ki később a kútból, hagyatékában nem tesznek róla említést. A leány 1738-ban diakonisszaként a bogotai jezsuitákhoz került, ahonnan – mint mondják – egy kígyószemű, kalandor huszártiszttel Európába szökvén Bécsbe került mosónőnek. Négy törvénytelen gyermeke közül a legfiatalabbik különösen jó felfogóképességgel bírt, de mivel a szentostya allergiás reakciót váltott ki belőle egyszer, anyja kitagadta. Nevével legközelebb a kakasdombi református parókia lelkészeként találkozunk, egyik lánya pedig éppen ide a dévaványai pékhez jött feleségül. 1840-ben egy rézkakast ajándékoz az itteni parókiának, amelyet Homonnay Arzén lelkész a templom tetejére erősíttet. A következő héten a pék házába villám csapott, az asszony rejtélyes utolsó szavai imígyen szóltak: „A javításról és a balesetveszély megszüntetéséről hamar gondoskodjatok… A szalagkorlátot… a táblákat kihelyezzétek…”

Aki nem tudja, de látta: Dűlő Ferenc, nyugdíjas
’44-ben begyüttek, aztán kizavarták őket amazok, akik utánuk gyüttek be, de azok má’ maradtak is. Nekünk nem vót semmink, de aztán ezek gyüttek, azt’ elvették, de ez lehet, hogy akkó vót, amikó má’ mentek. Ez meg onnan föntrű nézte eztet az egészet. Akkó, negyvenötbe’ én épp mentem, az meg egyszerre csak úgy görbűt egy kicsinyet, innen láttam. A sógor is látta, ott állt vagy tán odébb egy lépéssel, de az mán nem lát. Aztán ötvenhatba’ gyüttek megin’, lőttek is. De az a golyó a tiszteletes reverendájárú úgy elpattant, hogy megtaláta azt a kakast, hát görbűt még egy fűszálnyit, de én láttam is. Hogy is vót, aszongya… Mire a feleségemet eltemettük, má’ biztos egyészen görbe vót. Aztán valahogy görbűt ez velem együtt. Gyütt ez a vérnyomás meg a nyugdíj, na, abba’ az évbe’ má’ lógott az a jobb szárnya. Má’ vagy húsz éve nyikorog is. Most meg… nem tudom, na. A Péter apostol miatt rakták oda, aztat tudom, mer’ háromszó tagadta meg az Úrjézust. Innen a szociálisbó’ pont oda látok, csak úgy lefittyedt az. Jó itten, de még meg kő szoknom, na. A fiamat várom, gyün az, csak sok a dóga most. Hála Isten’, munkája van.

A kerítésen átkiabál: Ejnyenyá Böske, rossz szomszéd
Hát lefittyent! Pedig mindig hogy megmondottam nekie, hogy ne! És csak nem hallgat rám az Istenadta, hanem csak járja azokat a helyeket nya, azokat, amiket annyira nem szeretek. A múltkor is ellett a Riskaja neki, aztán hun vót az Istenadta… Nekem kellett kicibálnom mindent, a fene egye meg! Ő meg csak támasztja azt a pultot, mintha azon múlna mindene! El is láttam alaposan az arcát nekie, mikor csak a közelimbe ért, érti-e! A rohadás törje ketti! Törje! Azt! Nem is beszélve az Istenadta kakasrul, ott fönn!

Elmagyarázza nekünk: Richtig Oszvald, kvantummechanikus
Igen, ez várható volt. Mondanom sem kell, hiszen már megtörtént. És mégis. Ha megvizsgáljuk a macsk… azaz… akarom mondani, a kakas mibenlétét egy háborítatlan rendszerben, teszem azt, az adott inerciatorony csúcsán, hát foghatjuk a fejünket. Mi az esélye annak, hogy az adott kakas, mint olyan, tényleg nem volt kettéfittyenve már a legelején? Ellenőrizte a modellt bárki is? Teszem azt: vizsgálta a tény nyilvánosságra jutása előtt bárki is a kakas állapotát? Nekem meggyőződésem, hogy a kakas mindig is le volt fittyenve! Sőt, nekem ezzel együtt meggyőződésem, hogy a kakas sosem volt lefittyenve! Most sincs… egy párhuzamos univerzumban! Bárcsak mindannyian abban a bizonyos univerzumban élhetnénk tovább katasztrófa sújtotta életünket…

Elmélkedik róla: Animali Pali, etológus

Ha jobban megvizsgáljuk, odaadóbb figyelemmel körüljárjuk a fent említett kakas viselkedésmintázatát (bárgyú nevetés), több válasz is felszínre bukkanhat a történtek magyarázataként. Első és talán legvalószínűbb okként felvetném annak tényét, hogy a közelben található a település szemétlerakó övezete, ami ugye kapirgálásra alkalmas hely (bárgyú heherészés), sok kincset rejthet. A másik lehetséges ok a nyári ludak tojásgörgető tevékenységéből következik, erre ki sem térek részletesen, annyira egyértelmű a konklúzió (bárgyú höhörészés). Harmadsorban meg kell említenem – bár ennek esélye olyan csekély, hogy szinte szót se kéne rá fecsérelni –, hogy a fent említett kakasállat néha szenvedhet olyan betegségben, hogy képtelenné válik követni a szél mozgását. Ezt sokan vallási gyökerekhez eredeztetik, de valójában itt egy úgynevezett „golyóscsapágy-elégtelenség” nevezetű betegségről lehet szó, ami hosszú idő után hasonló lefittyenésekhez vezethet, mint a fent említett szerencsétlen dög esetében (bárgyú, elhaló röhörészés).

A szakértőket verbuválta:
Mészáros László (Házsér Gerzson, Tőtés-Hartmann Pál, Dűlő Ferenc)
Bartha Zoltán Levente (Ejnyenyá Böske, Richtig Oszvald, Animali Pali)