Poór Viktor Somával, a PTE-ÁOK Igazságügyi Intézetének biológusával beszélgetek, akinek Stripped Science címmel jelennek meg hétről hétre képregény csíkjai a Nature tudományos folyóirathoz tartozó blogfelületen. Inspirációja a tudomány, figurái szeretnivalóak, nemzetközi rajongótáborral büszkélkedhet. Egy Nobel-díjas kutató is küldött már gratulációt a díjat érő felfedezésének megrajzolásáért.

Poór Viktor Soma

1981-ben született

2005-ben végzett a PTE-n biológusként

2005-2006-ban Costa Ricán töltött egy évet teknősök tanulmányozásával

2006 óta a PTE-ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézetében dolgozik

2007 decembere óta jelennek meg képregényei a Nature blogján

Hobbijai: Fotózás, túrázás, fotózás, autószerelés

Viktorral a munkahelyén találkozunk, szobája ajtajára kívülről egy boríték van ragasztva, abban a Nature-ben megjelenő képregényeinek nyomtatott verzióiból néhány darab mindig fellelhető, aki arra jár, vehet belőle. Kedvesen fogad, a saját maga által tervezett pólót viseli, kávéval-teával kínál.

Viktor vagy Soma?

Mindkettőt használom, Pécsen inkább Soma vagyok, otthon, illetve a külföldieknek Viktor, ezt nem kell nekik elmagyarázni, hogyan mondják ki.

 Kezdjük az elején: miért Stripped Science a címe?

 Hosszú szülés volt. Mindenképpen valami frappánsat, de megjegyezhetőt szerettem volna választani és a cím, amit eredetileg kitaláltam, már réges-régen foglalt volt.

 Miért, mi volt az eredeti elképzelésed?

 „Lab-life” vagy „Life in the Lab” vagy valami hasonló, de mivel az összes hasonló verzió is már foglalt volt… Talán zuhanyzás közben ugrott be, hogy a Stripped Sience jó cím lenne. Egyrészt ugye a stripped egyik fordítása a mezítelen, megmutatja a tudomány nem misztifikált, hétköznapi oldalát, másrészt utal a képregény csíkokra is.

 Gondolom, jó néhányan megkérdeztek már, és most én is megteszem: hogyan ötlött a fejedbe, hogy képregényeket rajzolj?

 Valószínűleg szintén zuhanyzás közben. Figyeltem az XKCD című képregényt, ami nagyon egyszerű grafikájú, szinte csak pálcikaember-szintű rajzok vannak benne, mégis nagyon vicces, és jelentős rajongótáborral rendelkezik. Arra gondoltam, hogy így rajzolni én is tudok, ötleteim is vannak, azok jönnek folyamatosan. Igen, végül is ez az előbb említett képregény hozta meg az elhatározást.

Hogy alakult az úgy, hogy egy Magyarországon kutató biológus képregénye a Nature-ben köt ki?

 Amikor elkezdtem rajzolni, akkor elküldtem néhány vázlatot több helyre is, de nem nagyon méltattak válaszra sem, és akkor gondoltam, hogy ha már gondolunk, akkor gondoljunk nagyot, és akkor egyszer csak meglepetésemre a Nature elfogadta. Mint utóbb kiderült, a 2010-ben Londonban megrendezett Science-Online konferencián találkoztam több Nature-dolgozóval, és említették, hogy egy elég parázs vita alakult ki a csíkjaim körül, hogy a Nature magas és komoly imidzsébe beleférnek-e a képregények, aztán szerencsére úgy döntöttek, hogy elférek én is a Nature-blogon.

Emlékszel, hogy mikor rajzoltad meg az elsőt?

 Úgy 2007 novembere táján.

És mikor jelent meg a Nature-blogon?

Decemberben. 

Akkor nem volt azért olyan hosszú periódus, míg küldözgetted ide-oda, elég hamar elküldted a Nature-nek.

 Az internet eléggé felgyorsította a kommunikációt, ezért úgy gondolom, ahonnan napokon belül nem érkezik pozitív válasz, onnan nem is nagyon fog a későbbiekben.

Ha megengedsz egy megjegyzést: ahogy nézegettem a rajzaidat, azt vettem észre, hogy mind technológiában, mind a figurák tekintetében finomodtak a műveid  a kezdetekhez képest. Felismerhető az egyéniséged a szereplőkön…

 Amikor megrajzoltam az első csíkokat, akkor azokat még kézzel rajzoltam papírra, majd beszkenneltem, majd photoshoppal szerkesztgettem tovább. Egy idő után beszereztem egy digitalizáló táblát, tehát tulajdonképpen rögtön a számítógépre rajzolok, és ez sokat segít, tehát nincsenek maszatnyomok, bármit rögtön radírozás nélkül visszavonhatok, megoldhatok. Illetve időközben kialakultak a figurák, jellegzetesek lettek, és rajzoltatják magukat. Megvannak mindig az állandó szereplők, a PhD hallgató, a professzor, a posztdok.

Ez azt jelenti, hogy megmaradsz a szokásos szereplőknél, nem jönnek újak?

 Nem, nem, olykor-olykor előjönnek új szereplők. Hol egy vírus, hol egy baktérium, vagy egy kövér professzor, meg patkányokat akarok majd szerepeltetni.

Laborpatkányokat?

Így van, laborpatkányokat.

Mindegyik szereplőt és csíkot egyformán szereted, vagy vannak kedvenceid?  Ugyan nem vagyok régóta rajongód, de van kedvencem: a 2009-es orvosi Nobel-díjhoz kapcsolódó kromoszómás, telomeres.

 Az nekem is nagy kedvencem, a másik, egy magyar vonatkozású Nature-ben megjelent cikk kapcsán született, amiben a kísérleti alanyokra érzékelőket szereltek, és a mozgásukat figyelték, és a jeladók jellegzetes motívumokat rajzoltak ki.

Mi inspirál egy-egy képregény csík megrajzolásakor? Mi ad ötletet?

Igazából bármi adhat ötletet. Általában a laborban dolgozva valami beugrik, valami éppen a DNS izolálásról vagy éppen arról, amit csinálok. Ilyenkor beugrik egy poén, és már a fejemben van egy előzetes elképzelés, hogy hogyan fog kinézni a panel, aztán általában rajzolás közben az elsődleges ötletet eldobom, és az egészet újratervezem és újrarajzolom.

Ha jön egy ötlet, itt rögtön a laborban leskicceled, és megmutatod a kollégáidnak?

Nem, itt bent sosem rajzolok, maximum az ötletet felírom, de éjszakánként az ágyam mellé is teszek papírt, ceruzát, nehogy elvesszen egy-egy ötlet, de általában az így születetteket másnap már nem tudom elolvasni, vagy ha el is tudom, le van írva két szó, és azon töprengek, mit is akarhattam ezzel.

Van-e arról valami információd, hogy hányan követik a blogodat?

Egészen sokáig megvolt a Nature-nek az a hátránya, hogy a blog platform elég őskori, pont 2010 karácsonyára kaptuk meg, bloggerek, azt az ajándékot, hogy most már tudjuk követni a látogatókat. 700 egyedi látogatóm volt másfél hét alatt.

Melyek a legnépszerűbb rajzaid?

A homeopátiát fricskázó képsorokra szokott sok komment érkezni, illetve, ha sikerül a képsorokhoz címkeként a szex szót becsempészni, ugrásszerűen megnő a nézettsége az adott bejegyzésnek.

Ezek szerint nem hiszel a homeopátiában…

{elvigyorodik} Nem, nem, teljes badarságnak tartom… Egyszer egy homeopatától kaptam egy agresszív ledorgáló üzenetet, hogy én itt hülye kisgyerekként miért szólom le az ő komoly gyógyító munkájukat, hogy miért írok én ilyeneket, de azt is megírta, hogy inkább ne is válaszoljak, úgysem fogja elolvasni…

Akkor igazán sikeres lehetsz, hogy már irigyed is van…

Meg tudnád fogalmazni rajzolásod célját? Ismeretterjesztés, biológus geekek szórakoztatása, önkifejezés? Valamelyik ezek közül vagy mindhárom?

Az utóbbi kettő abszolút, a biogeekek szórakoztatása és az önkifejezés miatt rajzolok, és az ötletek, poénok is folyamatosan jönnek, csak a szó elszáll; de ha lerajzolom…

Előfordul olyan, hogy ez a hobbiként, önkifejezésként induló rajzolás átlép a kötelességek oldalára?

 Alapvetően a rajzolás nekem szórakozás. De időnként előfordul, hogy erőltetnem kell magam, hogy kedden este leüljek, és megrajzoljak egy csíkot a szerdai publikálásra. Amint ott vagyok, akkor már szórakozás. Vannak elfekvő ötleteim, teleírtam füzeteket ötletekkel, jobbakkal, rosszabbakkal. Például a Nobel-díjakat mindig megrajzolom (legalábbis a biológiait, fizikait és a kémiait). És amire büszke vagyok, hogy a GFP felfedezője, az egyik Nobel-díjas, Martin Chalfie küldött e-mailt az egyik rajz kapcsán, hogy nagyon tetszik neki.

Az nem zavar, hogy nem jut el mindenkihez a poén, úgy értve, hogy nem mindenki érti?

 Arra már tudatosan figyelek az utóbbi időkben, hogy aki tudományokban jártas, az értse meg a dolgokat, korábban akadt arra is példa, hogy én sem értettem meg mindegyiket. De az, hogy kvázi kutatókra van kihegyezve, szintén tudatos. Ezért is angol nyelvű, mert jóval nagyobb az angolul értő, jó humorérzékű kutatók száma, mint a csak magyarul beszélőké.

Ha jól tudom, most már nem csak a Nature blogján, hanem egy másik újságban is megjelennek rajzaid, illetve a Nature nyomtatott formájában is…

 Igen a cambridge-i egyetem hallgatói lapjában is jelent már meg egy-két rajzom, megtetszett nekik egy-két strip. Az újság egyik szerkesztője keresett meg e-mailben, hogy megtetszett nekik egy-két poén és szeretnék megjelentetni. A Nature nyomtatott verziójában egy kritika jelent meg róla.

Mit gondolsz, vajon elszámolhatod a tudományos előmeneteledben?

(nevet)… Remélem, egy citációnak el tudom sütni…

Azt is tudom, hogy a képregények folyományaként készültek pólók is, azt viseled éppen, ugye? Van többféle is?

Egyelőre ez az egy van. Ötletek természetesen mindig vannak. Többféle tervem volt, és a honlapon megszavaztattam a követőimmel, hogy kinek melyik tetszik, és messzemenően ez volt a legnépszerűbb az ottaniak közül, úgyhogy ez került az első pólókra.

 Mivel foglalkozol civil valódban?

Jelenleg a PTE-ÁOK Igazságügyi Intézetében vagyok PhD hallgató, a vasanyagcsere az egyik kutatási témám, illetve különböző igazságügyi témákat boncolgatok, például a vízbefúlás tényének bizonyítása PCR segítségével, illetve biológiai minták, vércseppek korának meghatározásával RNS degradáció segítségével.

Ezek szolgáltak már témául egy-egy képregényhez?

A vasanyagcserésről született már rajz, de a többi esetében félek, hogy túlságosan morbid lenne a strip.

Van-e valami üzeneted, javaslatod azoknak, akik a nyomdokaidba szeretnének lépni?

Elég kevés olyan kutató vagy tudós van egyelőre, akik munkájukból származó inspirációt rajzokba, versekbe vagy bármilyen más önkifejezésre szolgáló eszközbe mentenék át. De, aki tehetséges, annak a művészete könnyen eljut a tudós berkeken kívülre is, ismerek olyan kutatót, aki vízfestékkel gyönyörűen fest meg molekulákat. De ha valaki képregényt akar rajzolni, interneten találhat rá számos lehetőséget.

Mik a terveid a képregényekkel? Világra törő célok, saját szórakoztatás?

A világ kutatóinak szórakoztatása!

Kívánom, hogy sikerüljön, és köszönöm a beszélgetést!

Köszönöm szépen én is.

Az eredeti rajzok itt találhatóak: http://blogs.nature.com/strippedscience/

Viktor a kedvünkért fordította néhány rajzát magyarra.

Szöveg: Zibóka

Fotó: Zalán