vj jól felépített tematikájába berobbantva, a Chopin által nagyon kedvelt zongora márka érdekességeibe kalauzolom az Olvasót, két részletben:
Ignaz Pleyel (1757–1831) (balra) osztrák születésű francia hangszerkészítő, Haydn barátja és tanítványa, aki maga is zenész, zeneszerző, hogy miért, miért nem, 1795-ben hangszerkészítő üzemet nyitott Párizsban, az 1800-as évek elején (miután zeneszerzői hajlamait kiélte - kvintetteket, kvartetteket és egyéb zeneműveket írt) teljes mértékben a zongorakészítésnek szentelte magát.
1815-ben Ignaz fia, Camille Pleyel (1788–1855) (jobbra) apja üzlettársává vált, majd annak halála után átvette a céget. Chopinünk itt kapcsolódik a történethez, hiszen főszereplőnk Camille Pleyel manufaktúrájából származó hangszeren tanult zongorázni, Camille Pleyel pedig Chopin javaslatai alapján tökéletesítette a zongoráit.
Chopin kötődése élete végéig megmaradt a Pleyel család által készített hangszerekhez. Otthonában is Pleyel állt, így úgy gondolom, nem elhamarkodott kijelentés, hogy Chopin művei Pleyelen szólnak igazán.
A Pleyel cég a mai napig gyárt koncertzongorákat, évente csupán 3-4 darabot, amelyek ma is kézzel készülnek és több tízmillió forintba kerülnek, emellett kisebb szobahangszerek is léteznek, kicsit magasabb számban gyártva. Érdekesség, hogy a zongorák tekintetében szintén csúcsmárkának számító Steinway névadója szintén Pleyel tanítvány volt.
A cég honlapja itt található: www.pleyel.fr
Hogy miben is áll a Pleyel titka, és milyen a Pleyel-hangzás? Holnap kiderül!
Addig is hallgassunk meg egy Chopin-művet, természetesen Pleyelen!
-zibóka-
RSS