Tizenhét

Mint az már említésre került, Chopint sokrétű tehetséggel áldotta meg a Teremtő: kiválóan zongorázott, jól rajzolt, éles nyelvű szatírákat írt már fiatalon és remekül színészkedett, utánozva egyfelől az ismerősei mozdulatait, egészen különös mimikát használva.
Családjában Emília húgával – aki szintén művészi vénával volt megáldva – megalkotta a Szórakoztató Irodalmi Társaságot, melynek természetesen elnöke volt, húga a titkára, a Líceum diákjai pedig a tagok. A családi mini színházban üléseket tartottak, ahol a diák siserahad kiválóan szórakoztatta magát: felolvasták saját alkotásaikat is, és a jeles alkalmakra színvonalas előadásokkal készültek.
A későbbiekben Fryderyk a város műkedvelő színházaiban is fellépett mint amatőr színész, külön érdekesség, hogy francia nyelvű darabokban is játszott.
Több hivatásos színész, amatőr alakításait látva fényes színházi karriert jósolt Neki. Még jóval később is, a franciaországi neves színész, Pierre Bocage, miután jobban megismerte Chopint, azt bizonygatta, hogy a zene kedvéért jeles tehetséget tékozol el…
Itt bevallom, és engedtessék meg a szubjektum pillanatnyi előtérbe helyezése, bizony a magam részéről kevésbé bánom, hogy végül mégis a zongorázást és a zeneszerzést választotta; igazán örülni persze csak ez utóbbinak tudok, a közöttünk tátongó két évszázad okán…

Folytatás következik…

-vj-