Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Ákombákom

2011.01.19. 08:17 tizenhét

 

Bordély boogie

Hogy mi köze a bordélyhoz? Döntse el az Olvasó. Nekem Majom tangó. Korai felállás, és mégis kései felismerés. Őszintén megvallva, nem ez volt életem első Quimby száma. Akkor mégis miért ezzel nyitok? Megvan benne a hangszerelés, a katarzis, az együttesre jellemző hangulat. Egy fontos kérdés pedig nem hagy nyugodni vele kapcsolatban (persze költői).
Vajon mi volt előbb a szöveg, vagy a zene? Érzékeny lelkületű kezdők, elektronikus rajongók, illetve popcicák/kandúrok el a fülekkel! A szöveg pikáns, nem szokatlan módon. „Rokkant rákkendró”

The ballad of Jerry

Egyértelműen túlvilági körhinta. Felültem rá, és körbe-körbe forogva, én is látom Jerryt, ahogy táncol. És a múltat. Augusztusban a buszon, ültömben, hallottam, ahogy „nyári egyetemisták” Ördög Katlanra készültek. Quimbyre. Csak azt sajnálták, hogy nem nagyon énekelnek angolul. Nos, akad, akinek ez nem meglepetés, nem mondok újat, de igenis dalolnak így is, úgy is, nem is akárhogyan! Jerry can dance, elhiheted!
Egyik lábamról a másikra helyezem a súlypontom, ringat a dallam…

Hintalógalopp

„Hallom a hangodat…” „Ölemben csillagok…” Nem gyönyörű? Simogatnám őket, amíg el nem szenderednek, ha már idekerültek… Közben átváltozik minden, a faló nem faló többé, ez nem is galopp, inkább vágtatás, már mi is érezzük, és a szívünk ütemre ver… Majd kiugrik!
Koncerten, ha felcsendül, csak fújjuk, fújjuk. Nem egyedülálló, akadnak társai, hasonlóan magukkal ragadók, az Ékszerelmére!
Jó lenne nekem is egy ilyen Hintaló… Ha megjegyezhetek még valamit, „Hát szeress, vagy eressz el!”.

Fekete lamoure

Micsoda fejetlenség! Rendezett Káosz Amigos.
Szeretem, hogy íve van, szeretem az elejét, a végét, hogy felpörögnek az események, az új izgalmat, ami hatalmába kerít, bármennyiszer is hallgatom meg. Mondhatni nem unom. Különösen közel áll a szívemhez, hiszen nem csak voltam, de vagyok is „ifjonc és bohó, féktelen fekete felhőket betörő, angyalka a Világ tetején…” Talán kevésbé angyalka, de a mirrmurral azonosulok. Konklúzió? Érdemes belevetni a lelkünket ebbe az örvénybe… Hoppá!

Magam adom

Zsákutca. Szerelem első hallgatásra. Nem véletlenül hagytam a végére, bár kronológiailag is stimmel. Az általam legtöbbet hallgatott nóta, mégis nehezen találok rá szavakat.
Belégzés. Kilégzés. Sóhajtok, újraindítom.
Szerelmes mese ez, számomra mindenképp. Vallomás, melyet nem ismételhetsz meg. Nem is akarnád. Feltárt mellkassal várod az ítéletet. Azt hiszem, elragadtattam magam.
 

-fruzsó-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr612589502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása