Tizenhét

„ […] a bravúros Variációk, a Rondó, a szabad improvizáció – arra engednek következtetni, hogy a természet bőkezűen ajándékozta meg ezt a rendkívüli virtuózt, aki, bár nem jövendölték fanfárok, úgy bukkant fel a zenei horizonton, mint a legfényesebb üstökös.” – bécsi kritikus, 1830.
 

Fryderyk sokáig nem tudta feldolgozni a hangos, bécsi sikert. Lelkendezve azt tervezte, hogy mielébb visszatér és megpróbálja ismét elvarázsolni korábban már „leigázott” közönségét. Azonban – s talán szerencsére – hamar lehiggadt és ráébredt, hogy az újabb siker fejében sokat kell tennie, hiszen komoly elvárásokat támasztottak vele szemben és nem akart kudarcot vallani. Elhatározta, hogy befejezetlen darabjai végére jár és olyan zongoraversenyeket ír, amilyenekkel Hummel és Field is koncertezett. Már 1830 februárjában el is készült f-moll zongoraversenyével, amelyet Konstancja Gladkowskához fűződő gyöngéd, de plátói érzelmei ihlettek… A hölgy szép és tehetséges volt, operaénekesnői pályája legelején. Chopin szintén tehetséges volt, azonban bátortalan, távolról csodálta a hölgyet és barátként kezelte, akit sok hasznos szakmai tanáccsal látott el. Annyira rafinált volt, hogy színlelve a nyilvánosság előtt más hölgynek csapta a szelet, amely viszonzott udvarlás lehetett volna, azonban tudjuk, amit.

Folytatás következik...

-vj-