Tizenhét

Égi utakon

Mielőtt az okulárba fúrnánk csillagéhes tekintetünk, érdemes pár pillanatra elvonatkoztatni az Orion-kartól és csillagközi párától. Hiszen hogyan is érthetnénk meg igazán az égbolt felépítését, ha nem az ősök által kreált mondák, legendák útján?

A Tejúthoz kapcsolódó történetek sokaságának ily rövid keretek közötti teljes bemutatása lehetetlen vállalkozás volna – csupán felsorolás szintjén is. Éppen ezért elegendő, ha tisztában vagyunk a hozzánk legközelebb állókkal, melyek megismerése nem csupán értelmi, de érzelmi alapon is jelentős.

Aki legalább egyszer énekelte vagy hallotta énekelni a Székely Himnuszt, már szert is tett egy Tejút-monda foszlányára. Történt ugyanis, hogy másfél évezreddel ezelőtt, Attila hun király halálát követően testvérháború tört ki Csaba és Aladár között. A viaskodást elvesztő Csaba királyfi tizenötezres seregével Bizáncba menekült, de háromezren letelepedtek Csigle mezején – székelyekként. Akkor Csaba ígéretet tett arra, hogy baj esetén mindig visszatér a seregével. Erre háromszor is sor került, Csaba mindannyiszor betartotta ígéretét, és csapatával hazatérve visszaverte a székelyekre támadókat. Évtizedekkel később azonban – Csaba királyfi halála után – az apró nép újra bajba került, imájuk pedig ebben az esetben is meghallgatásra talált. Csaba és serege a csillagos égen vágtázott alá, majd a győzelmet követően oda is vonult vissza. „A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttükben és visszatértükben taposának, eltörölhetetlen marad az ég boltozatában.” Így született a Hadak útja.

A tündérek is kiveszik részüket a mondákból, ilyen a csallóközi változat. Ez egy szegény halászfiú és egy gazdag vízimolnár leánya közötti tragikus szerelem történetén alapszik. A lányt és az őt lakodalmáról megszöktető legényt a dühös apa megöli, mire a lány fehér, a fiú piros liliommá változik. Az apa azonban ezeket is letépi, a lány erre tündérként felszáll fehér fátylával az égbe, a fiú pedig bővizű forrásként oltja az éjszakánként hozzá alászálló tündér szomját. Innen ered a Tejút csallóközi elnevezése: Tündérfátyol. Ugyancsak csallóközi gyökerei vannak a Harmatos Útnak.

A hajnal közeledtével a fényes csillagokkal ellentétben az ezüstös sáv halványulni kezd, innen származnak a Hajnalszakadék, Hajnali Hasadék megnevezések. Ugyancsak elterjedt a Szalmásút elnevezés, melynek több változata ismert, de a közös bennük, hogy változó szereplőkkel ugyan, de valaki valamilyen okból szalmát szórt szét az égi úton: cigányok, Szent Péter, a Göncölszekér utasai, mokányok és még ki tudja, milyen népek.

A fentiekből kitűnik, hogy milyen gazdag fantáziával voltak megáldva korai felmenőink. A jó hír: csak rajtunk múlik, hogy tudjuk-e követni ezt a hihetetlen kavalkádot, melynek egyelőre még csak a küszöbén állunk…

-latyak-