Tizenhét

Egy nehéz reggel története

Maradjunk még egy kis ideig a Naprendszer belsejében, és képzeljük magunkat a nem túl fantáziadús és változatos, de kellően kopár és barátságtalan felszínű Merkúrra. Bár a földrajzának több mint a felét máig is homály övezi, bátran állíthatjuk, hogy az eddig megismertek alapján a bolygó külsőre egyértelműen a Holdra hajaz. A felszíni hőmérséklet a Nap közelsége és a csekély atmoszféra következtében 100 K és 700 K között változik. 

A fentiek mellett érdemes megemlíteni, hogy a Naprendszerben a Merkúr a legkisebb bolygó – térfogata a Föld 0,054-szerese –, olyannyira, hogy a Jupiter körül keringő Ganymedes és a Szaturnusz Titánja is nagyobb nála. Ellenben nagymértékben tartalmaz fémet (70%) és szilikátokat (30%), ami a második legsűrűbb bolygóvá avanzsálja. Itt érdemes tisztázni – arra az esetre, ha valamelyik kvízműsorban kérdésként merülne fel –, hogy a Merkúr nem rendelkezik holddal. Sőt, röviden összefoglalva elmondható, hogy a négy Föld-típusú belső bolygó közül a Vénusznak sincs, csak a Földnek és a Marsnak – erről lesz szó később.

A Merkúrral kapcsolatos legizgalmasabb jelenség azonban kétségkívül a Nap körül való keringésének és tengely körüli forgásának kapcsolata. Ugyanis: a bolygó nagyjából 88 nap alatt kerüli meg egyszer fő csillagunkat, és kb. 58 földi napba telik egyetlen merkúri nap. Tehát: két merkúri év egyenlő három merkúri nappal! De még nincs vége. A Merkúr egyébiránt rendkívül excentrikus pályán kering, minek következtében érdemes megkülönböztetnünk naptávolpontot (aphélium) és napközelpontot (perihélium), melyek között a különbség majdhogynem 24 millió kilométer. Az elnyújtott pályának köszönhetően a keringési sebesség is nagymértékben változik: aphéiumnál 38,86 km/s, míg a perihéliumnál majdnem eléri az 59 km/s-t. Mi lesz ennek a következménye?

Még egyszer képzeljük magunkat a Merkúr felszínére! Éppen perihélium átmenet van, vagyis száguldunk a napközelpont felé. Körülbelül négy földi nappal a közelpont elérése előtt a következőt tapasztalnánk: a Nap keleten a szokványos módon felkel, majd elkezd emelkedni égi pályáján. Ekkor azonban furcsa dolog veszi kezdetét. A Nap lassan megáll, majd – mintha ez nem volna elég – elindul visszafelé és keleten – ahol nemrég felkelt – szépen lenyugszik! Pár földi nap elteltével megint meggondolja magát, és újra felkel keleten, ez esetben viszont a megszokott módon folytatja útját. Ezen jelenség – ami egyedülálló a Naprendszerben – oka, hogy a perihélium felé közeledve a keringési szögsebesség úgy megnő, hogy először eléri, majd meg is haladja a bolygó forgási szögsebességét. A perihéliumot elhagyva a keringési sebesség újra le kezd csökkenni, ami a Merkúrról nézve a dolgok régi kerékvágásba való visszatértét jelenti…

-latyak-