Tizenhét

A szerelmetes Vacsoracsillag

A Vénusz. Nevezik a Föld nővérbolygójának is, hiszen csak pár százalékkal kisebb, mint kéken virító otthonunk. Nevét a kertek és szerelem római istennőjéről kapta, a görög Aphrodité megfelelője. Az esti vagy hajnali égen a Hold mellett messze a legfényesebb égitest. Olyannyira, hogy Holdmentes éjszakán azt is megfigyelhetjük, ahogy a tárgyak árnyékot vetnek a Vénusz fényében. 

A Merkúrhoz hasonlóan róla is azt hitték az ókoriak, hogy két bolygóról van szó, hiszen – attól függően, hogy nyugati vagy keleti kitérésben van – vagy megelőzi a napkeltét, vagy búcsúztatja az alkony fényeit. A hajnalit Fényhozónak, Phoszphorosznak, az estit Heszperosznak (Atlas fia) nevezték.  Magyar népi elnevezése, az Esthajnalcsillag is a váltakozó láthatósági időpontból ered.

Legnagyobb kitérése 47°, ami megfigyelés szempontjából jóval kedvezőbb belső szomszédjáénál. Helyzetéből adódóan természetesen a Vénusz is mutat fázisváltozásokat, de – mint azt korábban említettem – ezek nem feltétlenül korrelálnak a bolygó látszó fényességével. Ennek oka, hogy a Vénusz viszonylag közel van hozzánk – keringése során minden 584. napon „utoléri” a Földet, ilyenkor csupán 42 millió km-re halad el mellettünk –, így fényessége nemcsak a fázistól, de a távolságtól is függ.

A legnagyobb kitérései során megfigyelve elkaphatjuk a pillanatot, amikor a Nap pont oldalról világítja meg (50%-os fázis, fél-Vénusz), ez a dichotómia. Azt várnák, hogy ebben a fázisban nagyobb magnitúdóval rendelkezik, de csalódnunk kell. Ha megfigyeljük a bolygót akkor is, amikor növekvő periódusban sarló alakot ölt, azt tapasztaljuk, hogy látszó fényessége (-4,6m) nagyobb, mint dichotómia esetében (-3,8m). Ennek oka, hogy sarlófázisban egyben közelebb is van a Földhöz, ezután pedig tőlünk távolodva növekszik a megvilágított felület nagysága, azonban ez nem képes ellensúlyozni a távolság miatt létrejövő egyre nagyobb fényességcsökkenést. A Merkúrnál azért nem észlelünk hasonló jelenséget, mivel egyrészt az ő fényességét a közeli Nap elnyomja, másrészt távolabb van a Földtől, minek következtében a Földközeli és –távoli pontok között relatíve kisebb a távolságbéli különbség, mint a Vénusz esetében.

Földközelség esetén a jobb látással rendelkezők akár szabad szemmel is megláthatják a Vénusz fázisát, mivel ilyenkor a bolygó látszó átmérője meghaladja az egy ívpercet, ami az emberi szem maximális felbontóképessége. Ekkor nem csupán fénypontként, hanem kiterjedéssel rendelkező korongként érzékeljük.

A Vénusz észlelése mindenesetre már kisebb lát- vagy távcsővel is hatalmas élmény, 10 cm feletti teleszkópátmérő mellett pedig akár a felhőzetén is megfigyelhetünk részleteket. Hogy az alatt a felhőzet alatt mi rejlik, a következő szösszenetben kiderül…

-latyak-