Tizenhét

Jupiter szeretői

Az előző részben említettem, hogy jelenleg 63 Jupiter-holdról tudunk, melyeket természetesen – mint mindent a világon – rendszereztek elhelyezkedésük szerint. Nem célom felsorolni a csoportokat és tagjaikat, csupán néhány érdekességet említenék meg velük kapcsolatban.

A leghíresebbek a Galilei-holdak, melyek a legnagyobbak és legfényesebbek, ezért már az ókorban is találunk róluk szóló feljegyzéseket. A babiloniak Marduk főisten – maga a bolygó – négy kutyáját látták bennük, az egyiptomiak pedig Hóruszt és négy fiát. A Galilei általi felfedezésüket követően éveken keresztül vitáztak a névadáson – voltak pl. Medici-holdak is, a család tagjairól elnevezve –, míg végül 1614-ben kapták meg a véglegeseket Simon Marius által. Galilei ezeket a neveket elutasította, és a holdakat sorrendjük alapján egyszerű sorszámokkal jelölte – mindkét nevezéktant használjuk a mai napig.

A legbelső Galilei-hold az Io, nevét Zeusz egyik szeretőjéről kapta, aki Inakhosz argoszi király lánya volt, és a főisten Héra haragjától tartva fehér tehénné változtatta. Keringési ideje (32 óra feletti) különlegesen viszonyul két külső szomszédjához: amíg az Io négy keringést végez, addig az Europa kettőt, a Ganymedes pedig egyet, tehát pályájuk szinkronban van. Az Io is kötött keringésű, tehát mindig ugyanazt az arcát fordítja a Jupiter felé.

Egyedisége vulkanikus tevékenységében rejtőzik, ugyanis ő az egyedüli ezen tulajdonsággal rendelkező hold a Naprendszerben. Ennek következtében a kráterek nyomai nem maradnak meg rajta tartósan. Az Io a Phoboshoz hasonlóan közeledik a Jupiterhez, így végzete több millió év múlva hasonló lesz.

Az Europa nevét azon föníciai hercegnőről kapta, akit Zeusz bika képében elrabolt és Kréta szigetére vitt – ő lett Minósz anyja. Különlegessége, hogy 15 km vastag jégpáncél fedi, melyen alig található kráter, viszont annál több a hosszú, egyenes barázda. A jég alatt 90 km vastag vízréteg foglal helyet, melyben a tudósok spekuláció szintjén életet sejtenek – ennek űrszondák általi bizonyítása viszont még hátravan.

A Ganymedes a Jupiter legnagyobb holdja – nagyobb a Merkúrnál is –, nevét egy szépséges trójai fiatalemberről kapta, akit Zeusz sas képében ragadott el és tett az Olympuson pohárnokává.

A Callisto a Naprendszer harmadik legnagyobb holdja, a görög mitológiában egy vadásznimfa volt, akibe Zeusz beleszeretett, és hogy megvédje Héra féltékeny haragjától, medvévé változtatta. Héra ennek ellenére megölte, mire Zeusz az égbe emelte – így született a Nagy Medve csillagkép (Ursa Maior). Felszíne 150 km vastag jégréteg, alatta 10 km óceán rejtőzik.

A többi holdcsoport egy kivételével mind távolabb kering a bolygótól, mint a Galilei-holdak, a részletektől megkímélem a kedves Olvasót…

-latyak-