Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

napi1 – Egy észlelő naplójából XVI. rész

2011.02.16. 17:17 tizenhét

Egy derékba tört karrier

Most, hogy nagyjából tisztáztuk, mit is rejtenek a Jupiter oly könnyedén megfigyelhető kísérői, érdemes egy kicsit foglalkozni magával a bolygóval is, hiszen az észlelésnek ez is egy igen látványos része. Mit is érdemes tudni róla?

Mint azt korábban említettem, a Jupiter egy gázbolygó. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem rendelkezik szilárd felszínnel, mivel 93%-ban hidrogén, kb. 7%-ban pedig hélium alkotja, valamint nyomokban egyéb elemek. Jogos a kérdés, hogy a fenti hiányosság tudatában honnan számoljuk a bolygó átmérőjét? A válasz: attól a rétegtől, ahol a légkörben a nyomás 1 bar.

Már kisebb távcsővel is feltűnik a Jupiter látványos sávozottsága. Ezen széles légköri képződményekben akár 600 km/h sebességet is elérő szelek tombolnak, melyek a szomszédos sávokban ellentétes irányúak. A legfeltűnőbb látványosság a felszínen tomboló, 300 éve ismert anticiklon vihar, melyet Nagy Vörös Foltként ismer a köz. Mérete – a földi arányokhoz viszonyítva is érdemes belegondolnunk – 12000 km x 24000 km. 

Érdekes feltételezés, hogy a Jupiter nem más, mint egy félresikerült csillag. Ennek hátterében az áll, hogy mérésekkel igazolták, a bolygó több energiát bocsát ki magából, mint amennyit a Naptól kap. Ennek következtében a bolygó „fogy”, ami évenkénti 2 cm-es átmérőcsökkenésben nyilvánul meg.

Egy kis kitérő: rengeteg objektum található az univerzumban, amiket barna törpéknek hívunk. Ezek olyan égitestek, melyeknek túl kicsi a tömegük ahhoz, hogy csillagokként viselkedjenek – vagyis nem zajlik le bennük magfúzió, amihez legalább 3 millió K hőmérséklet szükséges. Viszonyításképp: a szükséges tömeg a Nap tömegének 8%-a. Ha az égitest tömege történetesen eléri a szükséges 8%-ot, de nem haladja meg a Nap tömegét, akkor vörös törpéről beszélünk, melyekben már lezajlik a magfúzió, de a nagyobb társaikhoz képest még mindig hideg csillagoknak számítanak.

Visszatérve a Jupiterhez, elmondhatjuk, hogy ahhoz, hogy Naprendszerünk legnagyobb bolygója csillag – vörös törpe – lehessen, tömege 75-ször kellene, hogy nagyobb legyen a jelenleginél. Ha ez a tömeggyarapodás valamilyen okból bekövetkezne, mérete alig növekedne – a legkisebb ismert vörös törpe mérete csak 30%-al haladja meg a Jupiterét –, viszont a magjában a nyomás folyamatosan emelkedne, ami a szükséges határérték átlépését követően magfúzió beindulását eredményezné. 

A fenti folyamat az, ami nem következett be a Naprendszer keletkezésénél, így maradt a bolygók királya egy figyelemreméltó maradvány, mely méltán hívja fel magára minden csodára éhes lélek figyelmét.

-latyak-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr32663880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása