Tizenhét

 A nem keserű kinin

Sokan tudják, hogy a sakkban kiváló eredményeket elérő, megfelelő számú Élő-ponttal rendelkező versenyzők nagymesteri címet kapnak. Kevesebben hallottak azonban arról, hogy a sakkbábok hazai keresztapja egy XIX. századi magyar gyógyszerész, Rozsnyai (később Rozsnyay) Mátyás volt. Első komoly eredménye a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pályázatára végzett kutatása volt, melynek során kidolgozta a kinin ízetlenné tételének módját, ezáltal megoldotta, hogy a gyógyszer gyerekek számára is bevehetővé váljon. A csokoládé bevonatú „íztelen kinin” vagy más néven az „aradi csodagyógyszer” világsiker lett, és minden kontinensen forgalomba került. Rozsnyay nem titkosította találmányát, hanem a „közegészség javára” ajánlotta fel.

A kinint először a dél-amerikai cinchona fa kérgéből vonták ki 1817-ben Pierre Joseph Pelletier és Joseph Bienaimé Caventou francia kutatók. A név az inka quina szóból ered, mely a cinchona fa kérgét jelöli (szó szerint „szent fakéreg” vagy „kérgek kérge”).

Ez a természetes, kristályos alkaloid láz- és fájdalomcsillapító, valamint gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, viszont az íze nagyon keserű. A kinin volt az első hatékony gyógyszer a Plasmodium falciparum által okozott malária kezelésében. A 17. században kezdték használni. Egészen az 1940-es évekig ez volt az elsőként választandó maláriaellenes gyógyszer.

A magyar gyógyszerkönyvben az íztelen, csersavas kinin a hivatalos (chininum tannicum visipidum Rozsnyay).

A kinint ízanyagként is felhasználják tonikokban és vermutokban. A legenda szerint a maláriaellenes kinint keserű íze miatt kezdték a brit gyarmatosítók ginnel keverni, és így alakult ki a gin-tonik koktél, amely a világ számos részén elterjedt.

- zsiki -