Tizenhét

Gyógyszer vagy festék?

Az antibiotikumok története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a penicillin térhódítása (1942).

Gerhard Domagk (1895-1964) doktorrá avatása után a kutatómunka felé fordult, és céljául tűzte ki a fertőző betegségek terápiájának megoldását.

Az első világháborúban sorkatonaként volt alkalma közelről szembesülnie azzal a sok szenvedéssel, amit a járványok az embereknek okoztak. Ekkoriban még nem volt oki terápia a gyermekágyi láz, tuberkulózis, orbánc, agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás ellen.

A fiatal orvos 1924-ben a német gyógyszervegyészeti nagyipar fellegvárába, az I. G. Farbenindustrie kutatólaboratóriumába kapott meghívást. Célja megvalósítása érdekében szívós makacssággal sorra elővette a legkülönfélébb vegyületeket, amit a gyár előállított, függetlenül attól, hogy az adott vegyület milyen célból készült.

Kísérleti állatok ezreinek pusztulása árán eljutott odáig, hogy a klór-amino-benzol származékok rendelkeznek a bakteriális fertőzéssel szembeni kemoterápiás hatással. Innentől a festékek analógiája segített neki a továbbhaladásban.

Köztudott volt, hogy a festékek gyapjút festő „ereje” megnőtt, ha a vegyületbe szulfonamidcsoportot építettek be. Ez nyilvánvalóan kémiai reakció eredménye, amely az anyag fehérjetermészetű sejtjei és a szulfonamidcsoport között megy végbe. 1932-ben végre előállították azt a vegyületet, amely a Streptococcusszal fertőzött egereket meggyógyította. Ez egy narancsvörös festék volt, amit Prontosil névre kereszteltek.

Rendkívüli képességéről hamarosan kiderült, hogy a hatás hordozója nem az egész molekula, hanem csak a metabolizmus során róla leszakadó para-amino-benzol-szulfonamid, ami önmagában egy színtelen, csaknem fehér, amorf por.

Ezért a felfedezésért Domagk 1939-ben orvosi Nobel-díjat kapott.

- zsiki -