Tizenhét

A legfényesebb istenek krónikái

Egy kis pihenő után újra leporoljuk hűséges távcsövünket, hogy napnyugtakor a hátsó kertbe merészkedve további felfedezéseket tegyünk az éjszakai ég mesés világában. És a második mondatban máris ellent kell mondanom magamnak, ugyanis az elmúlt egy hónap során végiglátogatott Naprendszernek csupán egyetlen pontja maradt érintetlen: központi éltető csillagunk, a Nap. Mint ez bizonyára köztudott, lenyugvása után sokkal nehezebb megfigyelni, mintsem felkeltét követően. Így nem is szükséges megvárnunk az éjszakát, sőt, akár le sem kell feküdnünk a végigészlelt sötétség oldódásával: máris ott ragyog előttünk a következő célpont. Gyerünk hát!

A Nap azon égitestek közé tartozik, melyet egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Amikor felhők takarják, vágyakozunk utána, amikor hétágra süt, homlokunkat törölve küldjük „melegebb” éghajlatra. A vele kapcsolatos közöny teljes hiánya figyelhető meg a teljes világtörténelem során, talán nem is létezik olyan nép, amely nem tisztelte vagy tiszteli még mindig valamilyen istenségként e fáradhatatlannak tűnő tűzgolyót.

Kezdjük is talán a kimeríthetetlen görög mitológiával, ahol Héliosz istennel azonosították, aki Hüperion és Theia titánok gyermekeként jött világra, és még a jóslás, valamint a gyógyítás isteneként is tetszelgett. Testvérei Szeléné, a Hold és Éósz, a hajnal istennője. Ő birtokolta az égbolt kulcsát, mellyel képes volt minden éjszaka végén szabadon engedni Hélioszt, hogy az tüzes szekerén végigvágtasson az égbolton. Ezt a bizonyos szekeret négy szárnyas ló húzta, név szerint: Aithón, Phlégón, Piróusz és Éóusz, amiknek jelentése Égő, Lángoló, Tüzes és Korai. Égi útja során elkísérte Hémera, aki a nappal istene volt. Itt illendő megemlékeznünk Hémera bátyjáról, Aithérről, aki az örök világosság és a levegőég istene volt. Nevének jelentése éter, mely azon felső levegő megtestesítője, melyet az istenek lélegeztek be – ezt minőségileg meg sem közelítette az emberek által „szívott” alsó levegő. (Mellékvágány: az éter a XIX. század végi fizika által feltételezett olyan közeg volt, melyben az elektromágneses hullámok terjedtek. Létezését számos ellentmondás és kísérlet kérdőjelezte meg, mégis sokáig tartotta magát az elmélet. Végül Einstein relativitáselmélete tuszkolta a tudománytörténet süllyesztőjébe.) A fentiek alapján elképzelhetjük, milyen fárasztó volt Héliosz egy-egy napja, úgyhogy égi útjának végére érve Heszpera, az est istennője fogadta, akinek fő teendője mellett – Héra aranyalmáinak őrzése – arra is sikerült időt szakítania, hogy a szekeret és a lovakat Héliosz aranyhajójába segítse, amivel a napisten éjszaka kelet felé vette az irányt, hogy a körforgás beteljesedhessen. A későbbiekben Apollónt is azonosították napisteni szerepben, de ő emellett viselte a rend, a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek, az íjászat és a gyarmatosítás istene címeket is – tehát bátran nevezhetjük az egyik leghíresebb polihisztornak…

A Nap az egyiptomi mitológiában ugyancsak előkelő helyet foglalt el, a fényes tűzgömböt Ré testesítette meg, akit leginkább Héliopoliszban tiszteltek, és igencsak népszerű istennek számított – pl. Ramszesz nevének jelentése „Ré gyermeke”. Története során számos egyéb istenség kultuszával egybeolvadt, úgymint Atuméval, Heperével vagy Ámonéval. Ré tevékenysége elég nagymértékben hasonlít görög kollégájáéhoz: nappal Mandzset nevezetű bárkáján haladt végig az égi óceánon, éjjel pedig az alvilágon a Meszektet fedélzetén. Neki is voltak kísérői, mint Mehen, a védelmező kígyóisten, Hu, a szó és Szia, az értelem, felismerés istene. Reggelente Nut égistennő testéből született újjá, hogy elölről kezdhesse a végtelen körforgást. A Nap asztronómiai jele megegyezik Ré hieroglif jelével.

A sumerok kultúrájában Utu volt a napisten megtestesítője, az ő babilóniai és asszír megfelelője Samas. Ezen utóbbi isten fő ismérve az igazságosság volt, ami oly hatással volt az őt imádó népre, hogy Hammurápi is miatta gyűjtötte össze törvényeit híres oszlopán, azon pedig magát Samas imádata közben ábrázoltatta.

Említésre méltó a kínai mondakör, melyben Hszi-ho a napistennő, aki tíz Napnak az anyja – egy akkori kínai hét tíz napból állt. Az ő égi hintóját hat sárkány vontatta Jangkuból Jence hegyéig. A japán mitológiában is istennő uralta a Napot, név szerint Amateraszu Ómikami, aki a Hold istenével váltott műszakban dolgozott.

Tovább nem részletezem az emberi fantázia eme ínyencségeit, a következő részben inkább rátérek arra, hogy mit is jelent nekünk, a XXI. század emberének a Fölhöz legközelebb lévő csillag.

- latyak -