Tizenhét

Patkányméreg vagy gyógyszer?

A kumarinszármazékok majdnem egy évszázados múlttal rendelkeznek, a világ (vagyis a világ a fejlett országainak) tíz leggyakrabban felírt gyógyszerei közé tartoznak. Felfedezésük története - mint ahogy az eddig ismertetett vegyületeké is - kalandos utat járt be...

Az 1920-as években kanadai állatorvosok figyelmesek lettek arra, hogy tehenek tömegei pusztulnak el ismeretlen eredetű vérzéses betegségekben. Később észrevették, hogy azok az állatok hullanak el, amiket édes lóherével ellepett rétekre hajtottak ki legelni.

Karl P. Link 1939-ben izolálta az édes lóheréből a dikumarint, illetve igazolta, hogy a vérzékenységet okozó hatás ennek a vegyületnek tulajdonítható, és ezt a sajátságát a K-vitamin hatásának ellensúlyozásával hozza létre.

Ezek után a kumarinok hosszú karriert futottak be, származékaikat egyaránt sikeresen használják patkányméregként, illetve trombózis ellen védelmet nyújtó gyógyszerként is. A véralvadás gátlásán keresztül hatva mesterséges vérzékenységet okoznak.

Joggal kérdezheti az olvasó, hogy akkor, aki kumarinszármazékot szed, patkánymérget szed-e? A válasz NEM! A patkányméregként forgalomban levő vegyületnek (Brodifacoum) nagyon hosszú a felezési ideje, vagyis az az idő, amíg a szervezetben feleannyi lesz a vegyületből, mint az eredeti mennyiség. A Brodifacoum esetében ez 48-72 óra, míg a gyógyászatban alkalmazott, Magyarországon is forgalomban lévő Syncumar (acenocumarol) és Marfarin (warfarin) esetében ez 8-12 óra (Illetve nyugtassa meg az Olvasót az a tény, hogy egy több mint 60 éve forgalomban lévő szert már rég visszahívtak volna, ha nem lenne biztonságos!).

Kumarin nemcsak az édes lóherében van: megtalálható a fahéjban, a dohányban, a vaníliában, a kamillában, a Zubrowkában és még számtalan élelmiszerben, italban, de olyan kis mennyiségben, hogy attól nem kell tartani, hogy ezektől elvéreznénk…

- zibóka -