Tizenhét

 

A fűzfa kérgét már az ókoriak is rágcsálták fájdalomcsillapítás céljából. De csak 1823-ban izolálták a fehér fűz (Salix alba) kérgéből a szalicint, amiből oxidáció útján előállították a szalicilsavat. A gyógyászatban mindaddig nem terjedhetett el, amíg Kolbe szintetikusan nagyobb mennyiségben elő nem tudta állítani. Alkalmazni kezdték gyógyszerként különböző fájdalmak és láz csillapítójaként. Ám a betegeknek napi több grammot is be kellett venniük, ami többek között erős gyomorirritációval, izzadással, fülzúgással és hallási nehézségekkel társult, mint nem kívánatos hatások.

 

Az 1870-80-as években „nagy sláger” volt a szalicilsav a reumás fájdalmak kezelésére. A beteg két rossz között választhatott: vagy tűrte az erős reumatikus fájdalmakat, vagy szedte a kellemetlen ízű, sokszor hányingert, gyakran gyomorhurutot okozó gyógyszert. Egy németországi beteg gyakran panaszkodott erről fiának, aki történetesen dr. Felix Hoffmann gyógyszerész-kémikus volt. Hoffmann 1894-től a Farbenfabriken vorm. Friedrich Bayer gyárban dolgozott, ahol akkoriban inkább csak festékeket állítottak elő.

 

Nem tudni, hogy édesapjára való tekintettel vagy a gyárban kapott instrukciók hatására, de foglalkozni kezdett azzal, hogyan lehetne a szalicilsav mellékhatásait kivédeni, szerkezeti módosításokkal megszüntetni. 1897. október 10-én írta le először a kémiailag tiszta és stabil acetilezett szalicilsav szintézisét. A fáradozásokat koronázó siker a vártnál sokkal nagyobb volt, ugyanis az új gyógyszer hatása erősebb volt a kiinduló anyagénál, így kisebb mennyiségben lehetett adni.

 

 

A berlini Császári Szabadalmi Hivatalban 1899. március 6-án jegyezték be az aszpirint. A becslések szerint azóta egytrillió (10¹²) aszpirintabletta fogyott. Először csak kristályos porként, majd az akkoriban újszerű gyógyszerformában, tablettaként hozták forgalomba a hatóanyagot.

 

A Bayer cég nagyon vigyázott a készítménye minőségére, és küzdött a gyógyszerhamisítók ellen. Elegáns csomagolásban és a jellegzetes Bayer-kereszttel hozta forgalomba a tablettákat. A préseléskor beleütött jelet ugyanis nem lehetett mímelni. Annyira gondos technológiával gyártották őket, hogy a felirat A betűjeiben a vízszintes vonal is benne maradt.

Az aszpirin megtartotta vezető helyét az újabb gyulladásgátlók rohamos ütemű forgalomba hozása mellett is, sőt új terápiás használatra derült fény: gátolja a trombocitaaggregációt, ezáltal kivédhetők az infarktusok utáni trombózisok (vérrögök); ráadásul ezt sokkal kisebb dózisban (100 mg) kell szedni, mint a fájdalomcsillapító hatás (500- 1000 mg) eléréséhez, így szinte meg sem jelennek a gyomor- és bélrendszeri panaszok.