Eufória vagy narkózis?
Mindkettő. Ugyanis az altatás kialakulásának folyamata az eufórián visz keresztül. A központi idegrendszer bénításakor elsőként a gátlóközpontok „mondják fel a szolgálatot”, így az altatás kezdetén kifejezett izgalmi tünetek lépnek fel.
A XVIII. század végére Davy a gázok kémiájának nagy tudósa lett. Ő fejlesztette ki a (róla elnevezett) bányászok által használt speciális lámpát, ami metán jelenlétében sem robbant be, valamint az 1772-ben felfedezett dinitrogén-oxid (N2O) narkotizáló tulajdonságát is az önmagán végzett kísérletei során. Elmondása alapján a gáz többnyire erotikus képzetet idézett elő, csillapította a fájdalmat, és bár az ájuláshoz hasonló állapotba került, mégis mindent látott és hallott maga körül. Ezek alapján született a kéjgáz elnevezés. Propaganda hiányában azonban a gáz altató hatását nem vezették be az orvosi gyakorlatba, pedig a sebészetnek nagy szüksége lett volna rá.
A XIX. század elején egy fiatal fogorvos, Wells figyelt fel újra a kéjgáz tulajdonságaira. Ugyanis a kisvárosba, ahol lakott, vándor kéjgázcirkusz érkezett. Az előadáson a bátor vállalkozók kipróbálhatták a gáz hatását: aki egy keveset szippantott belőle, jókedvre derült, ugrándozott, énekelve táncolt. Wells arra lett figyelmes, hogy az egyik férfi erősen beütötte a lábát, mégsem reagált a fájdalomra. A fogorvos a cirkuszosoktól kapott kéjgázzal kísérletezett a praxisában - sikeresen. El is utazott Bostonba, hogy bemutassa felfedezését, de az balul sült el.
Mégis felkeltette Morton érdeklődését, aki szintén fogorvos volt. Alkalmazta is gyakorlatban a gázt. Egyszer azonban kifogyott belőle, pedig egy gazdag beteg érkezett hozzá, aki a fájdalmatlan beavatkozásért borsos árat fizetett volna. Egyik barátja, aki hatástalannak gondolta a N2O-t, azt ajánlotta neki, hogy használjon étert, hiszen az is illékony - hátha nem veszi észre a különbséget a beteg. Morton egy zsebkendőt átitatott éterrel, majd a beteg arcára borította.
Hamarosan érezni lehetett az éter édeskés illatát a rendelőben. A beteg köhécselt néhányat, aztán feje öntudatlanul hátrahanyatlott. Ekkor derült ki, hogy az éter szintén altató hatással bír.
Ezen gázok használata csak akkor válhatott széleskörűvé, mikor az 1850-es években kifejlesztették az altatógépet.