Van új a Nap alatt…
Ígéretemhez híven, a múltban kialakult Napkultuszok átböngészése után megpróbálok reális képet adni arról, hogy jelen világunkban milyen tudással rendelkezünk központi csillagunkkal kapcsolatban.
Mint azt a korábbiakban írtam, a Föld a Naptól körülbelül 150 millió km-re kering, ezt a távolságot hívjuk egy Csillagászati Egységnek (CsE vagy AU). Az bizonyára ismeretes, hogy ezt a fény kicsit több mint 8 perc alatt teszi meg. Mindezen méretek átívelése után lássuk, milyenekkel rendelkezik maga a csillag! Átmérője majdnem 1,4 millió km, de sokkal jobban hangzik, ha azt mondom: ez 109 Földátmérőnek felel 
meg. 0,2% híján a teljes Naprendszer tömegét a Nap adja. Életének körülbelül a derekán tengődik, vagyis 5 milliárd éves lehet. Csaknem tökéletes gömb alakú, csupán 10 km az eltérés a sarkokon és az egyenlítőn mért átmérők között.
A bolygókhoz hasonlóan a Nap is végez tengelyforgást, amit nyugatról keletre, az északi pólusa felől szemlélve az óramutató járásával ellentétes irányba tesz. Erős képzavarral élve egy „napi nap” 25,4 földi nap ideig tart. Ez azonban a Földről szemlélve – mivel bolygónk keringési iránya megegyezik a Nap forgási irányával – többnek tűnik vagy két nappal. Ezen kívül érdekes, hogy a Nap nem minden része forog azonos sebességgel, az egyenlítő sebesebb, mint a sarkok, ami bizonyos mértékű szétcsúszásokhoz vezet. Ezen differenciális rotációnak lesznek a következményei a Nap mágneses terében tapasztalt kusza változások, de erre még később visszatérek.
Megfigyelése mind szabad szemmel, mind távcsővel lehetséges, azonban nagyon fontos és hangsúlyozandó, hogy megfelelő védőeszköz használata nélkül csupán a szemünk világát kockáztatjuk a bámészkodással – ráadásul potyára. Ilyen védőeszköz lehet például egy jófajta napfólia, melyet a csillagászati szaküzletekben könnyedén beszerezhetünk, és akár távcsövünkre applikálható sapkává is formálhatjuk kreatív pillanatainkban. Én ugyan még emlékszem, mikor apró gyermekkoromban kormozott üvegen keresztül próbáltuk elkapni a részleges napfogyatkozás érdekesebb pillanatait, de ez nem tartozik a fent említett hatásos védőeszközök közé, szóval szépen el is lehet felejteni…
A rétegei közül a fotoszféra az, melyet láthatunk, ha távcsővel vagy anélkül feltekintünk rá. Szerencsére elég izgalmas színtér! Alapvetően apró szemcsék alkotják, melyek 10-20 percenként váltják egymást. Ezek a kicsinek tűnő granulációk egyenként akkorák, mint Magyarország, de megpillantani őket szabad szemmel esélytelen.
A legismertebb jelenségek kétségkívül a napfoltok. Ezeket a fekete pöttyöket már valószínűleg ősidők óta megfigyelték párás légkörön, ködön, felhőkön keresztül, mivel néha olyan méretűek lehetnek, hogy szabad szemmel is láthatóvá válnak. Az első lejegyzett napfoltészlelés a Kr. e. 4. századból való, Kínából. Később Galileinek volt lehetősége távcsövével pontosabb megfigyeléseket véghezvinni.
Hogy mi is áll ezen sötéten virító képződmények hátterében, a következő részből kiderül…
- latyak -
RSS