Sal mirabile
Johann Rudolf Glauber 1604-ben született Karlstadtban. Ifjúként az orvosi kémia kiváló vegyésze lett, bár őt inkább kereskedelmi, mint kutatási célok vezérelték - az akkori „gyógyszerek” előállítását próbálta tökéletesíteni. Őt tekintjük a kémiai technológia megalapítójának. Új eljárásokat vezetett be, amelyek segítségével sokkal több és tisztább vegyületet lehetett előállítani.
Egyik törekvése a sósav nagyméretű szintézisének kifejlesztésére irányult. Új kiindulási anyagokból (kénsav és konyhasó) igen tömény sósavat sikerült előállítania, mely reakció mellékterméke a nátrium-szulfát volt. Közismertebb nevén: Glauber-só.
A keserűsó hashajtó tulajdonságokkal bír, amit a XVII. század embere szívesebben használt, mint a ricinust. A Glauber-só hamar elterjedt, sőt mai napig a gyógyszertári laborok része. Ozmotikus hashajtó, azaz a belekből elvonja a vizet, hogy kiegyenlítődjenek a koncentrációviszonyok, aminek következménye a felhígult béltartalom és a fokozott perisztaltika.
Ezen alapszik a keserűvizek hashajtó hatása is, hiszen ezek is bőségesen tartalmaznak oldott nátrium- és magnézium-szulfátot.
A Glauberről elnevezett sót azonban nem ő fedezte fel. Paracelsus már a 16. század elején kiterjedten használta a nátrium-szulfátot hashajtóként. Ő csodasónak, „sal mirabile”-nak hívta.
-zsiki-