Tizenhét

Egy pillanat műve volt…

...1942-ben a Kodak Laboratórium két alkalmazottja, Dr. Harry Coover és Fred Joyner egy átlátszó műanyag kidolgozását tűzte ki célul, amit távcsöves puskákban alkalmaztak volna. Viszont a létrehozott cyanoacrilat túl ragadósnak bizonyult, ezért a további kísérletezést az anyaggal elvetették.

1951-ben a két kutató új munkahelyre kerülve újra foglalkozni kezdett a cyanoacrilattal, végül 1958-ban szabadalmaztatták mint pillanatragasztót.

A szóban forgó vegyület egy akrilgyanta, amely két felületet villámgyorsan összeköt egy anionos polimerizációs folyamatnak köszönhetően, tartós műanyaghálót alkotva. A reakcióhoz a víz hidroxidionja szükséges, ebből minimális mennyiség is elég, de nagyobb a reakciósebesség, ha a felületen több víz található.

 Felhasználása igen széleskörű. A háztartási cikkek megjavítása talán a legelterjedtebb alkalmazása, de használják repülőgépmodellek összeállítására, az igazságügyi orvostanban a látens ujjlenyomatok kimutatására és a vietnámi háború idejében sebragasztóként is funkcionált, illetve próbálkoztak az állatgyógyászatban csontragasztóként való alkalmazásával. A cyanoacrilat speciális származékait a mai napig használják mint „szövetragasztót”.

-zibóka-