Most, hogy leginkább már a medvehagymaszezon derekán vagyunk, nem szeretném, ha a kedves Olvasó kedvét vesztené, így aktuális receptemben a medvehagyma csupán az ütőhangszereket kapja a gastroblues formációban, abból is csak a csilingelés diszkrét, ugyanakkor fontos lehetőségét.
Hungaricumokban erősek vagyunk, de szerencsére a széthúzáson túl vannak egyéb erősségeink is, mint például a körözött. Ismerünk sokfélét e műfajból, van ezerféle belőle és Anyué vagy a Nagyié. Gyermekkorom temérdek egyéb mellett a körözöttel is összefonódik, a túró zamatával, a puha kenyér foszlósságával, a mellé választott zöldségek frissességével. Azonban elérkezett a pillanat, amikor meg kellett alkotnom a saját verziómat, hiszen nem lehet reggelenként minduntalan hazaszaladgálni körözöttet enni, még ha igény volna is rá.
Klónozás, persze, és mégsem. Nem is olyan teljesen, mint Anyué, persze ebbe én töröm bele a szívem a villával.
Túró-tejföl tekintetében nincs megalkuvás! A kiszáradt túrónál nincs kiábrándítóbb, ezt a vásárcsarnokban be- gyűjtött, friss, házi túróval hidalom át, amely még sosem hagyott cserben; ugyanott tejfölt is lehet vásárolni, így a fő hozzávalók meg is vannak. A vöröshagymát, illetve ez esetben a medvehagymát pedig két standdal arrébb szintén beszerezhetjük; persze nekem már megvannak a kedvenc kofáim, de ebbe nem szólnék bele: mindenki válasszon magának ked- vére! És ha már eleget csodáltuk a piaci forgatagot, megszimatoltuk a savanyítók mennyei káposztaillatát, spurizhatunk is haza, hogy mielébb elkészítsük a körözöttünket…
Hozzávalók:
- 250g túró
- 1 pohár tejföl (175g)
- 1 kis fej vöröshagyma (a medvehagyma ellenére nem érdemes kihagyni)
- 20 levél medvehagyma
- Őrölt pirospaprika (igény szerint)
- Fél kávéskanál köménymag; ha lehet, frissen törve (kihagyhatatlan!)
- Bors, só igény szerint
Elkészítés:
Elsőként alaposan megmosom a medvehagymaleveleket, majd lecsepegtetem. Ezt követően egy tálkába belemorzsolom a túrót, hozzáadom a tejfölt és összedolgozom. Ezután finom kockákra vágom a kis fej vöröshagymát, majd keskeny csíkokra a medvehagymát, amiből néhány csipetet félreteszek, hiszen jól jön majd a legvégén, díszítés gyanánt.
A hagymát, medvehagymát hozzáadom a masszához, összetöröm a köménymagokat a mozsaramban, ha már beteltem a fantasztikus köményillattal, azt is az előzőek mellé kanalazom, beleszórom a pirospaprikát (kb. egy teáskanálnyit), sózom, borsozom, majd ismét alaposan összedolgozom a tál tartalmát. Lényegében fogyasztható is, ideális álmos, reggeli után heverészős szombat reggelekre…
Néhány apró adalék: igaz, hogy a rendszerben ott illatoznak a medvehagyma levelek, azonban ez (szerintem) nem helyettesíti a vöröshagyma zamatát. Magam részéről egy gerezd fokhagyma is dukál a körözöttbe, ezt a medvehagyma rokon íze miatt jelen esetben elhagytam. Mindig olyan idényzöldséget válasszunk, amelynek szezonja van: most a piros retek a tuti befutó. A kenyéren roppant sok múlik! Ugorjunk el a legközelebbi Aranycipó üzletbe és a Gyökérrúd néven futó, bagettra hajazó terméket válasszuk: csupa ropogós héj, lágyan foszló belvilág, egyszerűen mennyei! Ráadásul helyes kis szendvicseket generálhatunk, amelyek mindenki tetszését garantáltan elnyerik.
Nincs is más hátra: vásárcsarnok, pékség, szeletelés, kavarás, öröm!
Jó gasztrokalandozást!
-vj-
RSS