H. Á-nak.

Volt egy Fiú, kezdhetném így is. Volt, de nincs. Elengedte e Világ tündérszálait, elengedte, és itt hagyott bennünket, tenyerünkben az értetlenség és a hiány nehéz és megosztó kettősségével. Rá emlékezünk ma. És azt hiszem, minden nap, amíg világ, a világunk...

(vj)

He saw the light fading out… in memoriam „hoarpi”

Emlékezünk ezzel a dallal Őrá, aki ugyanezen melódiákkal búcsúzott Tőlünk két évvel ezelőtt, hatalmas űrt hagyva... Aki régen megtett egy olyan lépést, amire nekünk csak 3 évvel utána volt bátorságunk – és emiatt valahol a szívem mélyén bennem örökké afféle tiszteletbeli
„tizennyolcadik”-ként él…
Kiállt értem, és azóta sem tudtam Neki megköszönni…

(holdraforgó)