Igazi szenzációnak ígérkezett a BBC Prime aznap esti Interactive műsora. Vendégnek P. Edwardson üzemellenőrt hívták meg, aki túlélte a borászati gyárban történt, hírhedt balesetet. A beszélgetésnek már előre nagy hírnevet szerzett egy - a műsorelőzetesben nap mint nap bejátszott - biztonsági kamerafelvétel. Ezen látható volt, ahogyan P. Edwardson az üzemben a korláton áthajolva megcsúszik, és beleesik a hatalmas, működő daráló-préselő hengerbe, majd kis idő elteltével, a folyékony szőlőmasszával együtt, megjelenik az alsó kivezető nyílásban, sértetlenül. Az adást tévénézők milliói várták.
*
- Van valami speciális kérése esetleg? - kérdezte idegesen P. Edwardsont a műsorvezető, miután mindenki elhelyezkedett, és berendezkedett a stúdióban.
- Kérem - válaszolta illedelmesen P. Edwardson -, ha azt a ventilátort ki lehetne kapcsolni... Mostanában különös mód érzékeny vagyok a hidegre.
*
- Jó estét kívánok minden kedves nézőnek! Óriási szenzációval szolgálhatok Önöknek a mai Interactive-ban, hiszen itt ül velem szemben P. Edwardson, a megdöbbentő videofelvételről ismertté vált túlélő!... Edwardson úr! Mondhatni, Ön túlélte a biztos halált! Hogy csinálta!?
- Kérem, az igazat megvallva, ezt én sem tudom... Meglepődtem nagyon, mikor a darálóban találtam magam, de nem estem kétségbe!... Igen. Nem estem kétségbe, talán ez a titka!... - mondta P. Edwardson, és keresztbe fonta karját és lábát, mert mintha kissé fázott volna.
- De Edwardson úr! Pusztán a nyugalom megőrzése hogy segítheti a túlélést!?... A darálóban villámgyors pengék százai forognak!
- Kérem, nem szabad félni azoktól sem... Meglepődni lehet, de kétségbe esni nem! - válaszolt a vendég, és alsó lábszárát félbe hajlítva, lábfejét bebújtatta a nadrágszárba. Valahogy hűvös volt a bokájának.
- De uram, nem érti!? A rejtély az, hogyan menekült meg attól, hogy összeaprítsa Önt a daráló-préselő henger!!...
- Ezt én sajnos nem tudom, már mondtam... - szólt a felelet, és P. Edwardson karjai feltekeredtek saját nyakára, törzsét pedig lábai fonták körül úgy, hogy ezáltal lábfejei a háta közepére kerültek. Félt, hogy meghűl a torka vagy a veséje, ugyanis valahonnan hűvös áramlott be. Talán a stúdióajtó maradt nyitva.
- De Edwardson úr!! - kiáltozott egyre izgatottabban és kipirulva a műsorvezető - Próbáljon visszaemlékezni, mi történt a darálóhengerben! Mit tudott csinálni!?
- Kérem, én reméltem, hogy nem fázom meg. A darálandó szőlő hőmérséklete ugyanis megegyezik a kinti, őszi hőmérséklettel, ami akkor körülbelül tizenkét fokot jelentett. A henger belsejében ezt kellett elviselnem, csupán a vékony szolgálati ingben - adott tájékoztatást Edwardson úr, és eközben csípőjét két teljes fordulattal elforgatta mellkasához képest, hogy lábai szorosabban tekeredjenek a hastájék körül, majd pedig törzsét félbehajtva, fejét hátravetette a medence vonaláig. Ezáltal gömb alakot felvéve, felcsavart végtagokkal, tulajdonképpen a fején ült. Nem gondolta, hogy így fog ülni, de egyre jobban érezte a beáramló hideget, és így kevésbé fázott. Szinte biztos, hogy a stúdióajtó maradt nyitva.
- Edwardson úr!!! - tajtékozta teljes önkívületben, paprikavörös fejjel a műsorvezető - Azt mondja már meg, hogy a fenébe élte túl a daráló-préselő gépet!! Valami képessége van magának, vagy mi?!!
- Kérem, én ezt tényleg nem tudom - válaszolta szerényen P. Edwardson, összezsugorodott, és begurult egy függöny mögé. Talán ott kevésbé érezni a hideget.
- dani -