Tizenhét

Nászúton volt az ifjú pár. Férj és feleség. Miután befejezték reggelijüket a szálloda napfényes teraszán, elhatározták, hogy aznap sétarepülőzni mennek. Taxit fogadtak, és útközben a férj telefonon lefoglalt egy kétszemélyes gépet. Nászutas pár részére, ezt is hozzátette. Mikor a csodaszép fekvésű kifutópályára értek, már várták őket. Tiszteletükre, kivételesen, két pilóta is repülős díszruhát öltött, szalutált, majd a járműhöz kísérte a párt. Azok beszálltak. A repülő a szokottnál nagyobb, két propelleres gép volt, melynek belsejében az utastér hátrébb, a pilótafülkétől elzártan helyezkedett el. Ez lehetővé tette, hogy az utasok intim környezetben, zenei aláfestés mellett élvezhessék a sétarepülést. A pilóták kellemes utazást kívántak, becsukták az ajtót, majd helyet foglaltak saját fülkéjükben.

*
 

- Kösd be magad, drágám! - szólt oda a feleség a férjének, aki éppen fényképezőjébe tette bele az elemet - Bármikor indulhatunk...
Eközben járt a motor, és a két pilóta is végleg elhelyezkedett.
- Forduljunk rá a kifutóra! - adta ki az utasítást unottan a kapitány, aki csak a felhajtás kedvéért, mondhatni látványelemként vett részt a repülésben. A másodpilóta rögvest engedelmeskedett, és a repülő máris egyre gyorsult a kifutósávon, majd szép lassan felemelkedett a levegőbe. Repültek.
- Te nem érzed úgy, hogy kicsit kemény ez a szék, drágám? - kérdezte a nő a férjét.
- Nem tudom... Engem inkább a szűk ablak zavar. Nem lehet így jól fényképezni... - válaszolt a férfi, ki sem nézve fényképezője mögül.
- Mi volt ez?! Megbillent a gép! - horkant fel a kapitány és a botkormányhoz kapott. Ott valami kart is tologatott, majd paprikavörös lett, és felüvöltött:
- Nem működik a vezérlés ezen az oldalon!! ... Húzd jobbra!
A másodpilóta azonnal eltolta jobbra a kart, de ebben a pillanatban teljesen megdőlt az egész repülő.
- Leállt a bal motor! - kiáltott fel.
A gép oldalra fordulva, lassan süllyedni kezdett.
- Elég idétlenül megyünk – mondta unottan a férj - így pont nem tudok fényképezni...
- Zuhanunk, kapitány! Leállt a jobb motor is! - harsant fel jajveszékelve a másodpilóta.
- Látom! Engedj el mindent! - hangzott a határozott felelet, majd a válaszadó kikapcsolta a biztonsági övét, és áthajolt a működő kormányhoz. A gép zuhant, de éppen mielőtt végzetes földközelbe ért volna, a kapitány rátolta a gázt, és erre beindultak újra a motorok. A repülő hirtelen egyensúlyba állt, és emelkedni kezdett. Ettől a gyors manővertől azonban a kapitány kirepült székéből, és teljes testsúly-lendülettel, fejjel előre a műszerfalba vágódott. Egész arcából ömlött a vér.
- Nafene! Ez a kép biztos bemozdult, és elmosódott lesz!... - bosszankodott e pillanatban a férj, és
letette a fényképezőgépet. - Nem tetszik nekem ez az össze-vissza parádézás...
- Hát igen! Nem is értem, miért vezetnek ilyen megfontolatlanul... A végén még felkavarodik a gyomrom!... - panaszkodott válaszként a nő.
A műszerfal a kapitánynak a nyakán is hatalmas sebet hasított, melyből most ütemesen, spriccelve távozott a vér. Ennek ellenére a sérült, erejét összeszedve, visszamászott székébe, és rekedt hangon szólt a társának:
- Vidd le azonnal a gépet, ha tudod!... De csak akkor landolj, ha minden motor jár, érted?!...
- Értem kapitány! - üvöltötte halálra rémülten a másodpilóta, és görcsösen szorította a botkormányt.
- Különben a gép farka... csapódik be először,... és megsérülnek az utasok... - tette hozzá elhalóan a kapitány, akiből már csak gyengén bugyborékolt a vér.
- Na, végre egész nyugodtan megyünk... - mondta a feleség - És látod, milyen szép a táj, drágám?
Kezdem élvezni...

Ebben a pillanatban rándulásszerűen fejre fordult a gép, és spirálisan forogva zuhanni kezdett.
- Kapitány úr! - kiáltott fel borzasztó rémülettel a pilóta - Leállt mindkét motor! Kapitány úr!! Oldalra vetett egy pillantást, és látta, hogy a kapitány vértől átázva, kifejezéstelen arccal bámul a semmibe.
- Kapitány, nem halhat meg! - üvöltötte erre - Most mit csináljak?!
- Szerintem tedd el nyugodtan a fényképeződet! - szólt a nő férjének, akin látszott, hogy egyre
idegesebb - Egyszerűen nem lehet itt normálisan fényképezni...
- De miért nem lehet?! - csattant fel ingerülten a férfi - Itt vagyok a nászutamon, kifizettem egy rakás pénzt ezért a flancos repülésért, és még egy vacak képet sem tudok készíteni emlékbe!...
A pilóta remegő kézzel, holtsápadtan tartotta a kormányt.
- El kell engedni mindent... Igen, el kell engedni!... - mormolta magának révülten, azzal elengedte a műszereket. A gép abbahagyta a forgást, és zuhant tovább. Elérvén a kritikus földközelt, a pilóta rátolta a gázt, és megragadta a botkormányt. A zuhanás alatti pihenő után a motorok újra erőre kaptak, és a gépnek sikerült egyensúlyba állnia.
- Hát ezt nem hiszem el! - jajdult fel siránkozva a feleség - ...hogy mi a csudának ugrándozunk megint! Teljesen felkavarodott a gyomrom!...
- Ezek csak trükköznek itt a maguk örömére - szólt erre felháborodott, ellentmondást nem tűrő hangon a férj - nem is érdekli ezeket a mi kényelmünk, az a helyzet!...
Pillanatnyilag minden motor üzemelt. Sík vidék felett repültek, így a pilóta habozás nélkül
megkezdte a leszállást.
- Nem érdekli őket, hogy tönkretesznek egy méregdrága nászutat!... - folytatta egyre hevesebb indulattal a férfi - Ez nem érdekli őket!... Csak az öncélú bohóckodás!!
A repülőgép sikeresen földet ért, leálltak a motorok. A falfehér másodpilóta révülten ült, és mielőtt bármit is tehetett volna, elájult.

- dani -