…Higgyétek el, hogy valóban léteznek! Nem csak az én fantáziámban, egy – immáron 13 évvel ezelőtti - esős délutánon kitalált fogalomként, amikor életem első email postaládáját hoztam létre, gyermekfejjel… Minden név, amit kipróbáltam és szóba jöhetett, foglalt volt. Olyat akartam, ami senki másnak nem jut eszébe: ami igaziból nem is létezik, de mégis van.
Azóta sok embernek varázsolt mosolyt az arcára, hivatalos helyeken is bediktálva és formanyomtatványokra ráírva. (Mára már lett felnőttesebb, sablonosabb email-címem is.) Végül rajtam ragadt a név itt-ott és egyre inkább megszerettem, mert úgy éreztem: hogy ez csak az enyém. Álnév? Művésznév? Nem tudom, de publikálok így fotókat, cikkeket is: sok-sok éve már. Felnőttem, vele együtt, most már elválaszthatatlanul.
Három évvel ezelőtt egy utazási irodában, repülőjegy vásárlásakor adtam meg a személyes adataimat. A papírt leellenőrizve az ügyintéző fiú elmosolyodott és csodálkozva mondta: „Nahát! Akkor Te vagy az a lány, aki abba az újságba is ír, az orvosi egyetemen!” – csodálatos érzés volt, hogy Holdraforgó által más emberek is megjegyeztek… írásokat - később, máshol fényképeket kapcsolva a nevemhez. Igen, írtam abba az újságba is, ami akkoriban az életem része volt és rengeteg örömet adott.
… - És láss csodát: Mert a Holdraforgók tényleg léteznek! A múlt szombatihoz hasonló teliholdas, csillagos és szélcsendes nyári éjszakákon... éjfélkor átváltoznak, ezüstös fényben ragyogva. Vannak egészen törpék és óriások is köztük. Némelyik olyan magas, mint a tévétorony.
Napfelkeltekor sajnos elmúlik a varázs, hajnalban már újra a napra tekintenek. Örülök, hogy végre láthattam Őket én is - csendben ülve a mezőn csodálatos nyugalomban, gyönyörködve bennük és velük együtt nézve a vakítóan fényes teliholdat; mely az egész tájat bevilágította aznap éjjel…
Fotó és gondolat:
RSS