Tizenhét

Az ün­ne­pek­ről

 
Ha az ün­nep el­ér­ke­zik éle­ted­ben, ak­kor ün­ne­pelj egé­szen. Ölts fe­ke­te ru­hát. Ke­féld meg ha­jad vi­zes ke­fé­vel. Tisz­tál­kod­jál be­lül­ről és kí­vül­ről. Fe­lejts el min­dent, ami a köz­nap­ok szer­tar­tá­sa és fel­ada­ta. Az ün­ne­pet nem­csak a nap­tár­ban ír­ják pi­ros be­tűk­kel. Nézd a ré­gi­e­ket, mi­lyen áhí­ta­to­san, mi­lyen fel­tét­le­nül, mi­lyen kö­rül­mé­nye­sen, mennyi vad öröm­mel ün­ne­pe­ltek! Az ün­nep a kü­lön­bö­zés. Az ün­nep a mély és va­rá­zsos rend­ha­gyás. Az ün­nep le­gyen ün­ne­pi­es. Le­gyen benne tánc, vi­rág, fi­a­tal nők, vá­lo­ga­tott ét­kek, vér­pezs­dí­tő és fe­led­ke­zést nyúj­tó ita­lok. S mindenek­fö­lött le­gyen ben­ne va­la­mi a ré­gi rendtartás­ból, a he­te­dik nap­ból, a meg­sza­kí­tás­ból, a teljes ki­kap­cso­lás­ból, le­gyen ben­ne áhí­tat és föl­tét­len­ség. Az ün­nep az élet rang­ja, fel­sőbb ér­telme. Ké­szülj föl reá, test­ben és lé­lek­ben.

S nem­csak a nap­tár­nak van pi­ros be­tűs nap­ja. Az élet el­hoz más­fé­le, lát­ha­tat­lan ün­ne­pe­ket is. Ilyen­kor fe­lejts el min­dent, fi­gyelj az ün­nep­re.

(Márai Sándor: Füves könyv)