Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Vasárnap

2012.01.15. 09:17 tizenhét

 

A csapat reggelre készen állt, a társaság egész éjjel dolgozott. A misére menők már láthatták a pónikat, amint kifejezéstelen pofával rágják a poros szénát. A hőségben egy-két kutya csavargott a rejtelmek által duzzasztott sátor körül, amely kék-fehér csíkosan állt ott bátorságkötelekkel kifeszítve, tiszteletreméltó, színes vitorlavászon-foltokkal oldalán és tetején. Odabenn, a fűszagú, fülledt sötétségben különös csoportozat. Egy pávián diót kaparász ki egy csillagos zsámoly alól, ezt egy feszes nadrágba és túl bő ingbe öltözött törpe figyeli komoly érdeklődéssel és nagy tisztelettel; az erőművész a földön hanyatt fekve, egyik karját tarkója alá csapva apró tollpihét nézeget egy beszűrődő keskeny fénycsíkban; szerteszét zsonglőrök, akrobaták, csíkos gatyás sihederek ejtőznek ernyedten. A tompaságból egy kép emelkedik elő: Egy tizenkét éves, rövid, göndör fekete hajú balerina egy lábon, ujjheggyel egy szédületes magasságban kifeszített kötélen egyensúlyoz. Kék harisnyás lábai magabiztosan feszülnek, szemei lehunyva, sápadt, komoly arcán egy kis izzadtság, szája alig észrevehetően mozog, hangját nem hallani. A kötél márpedig veszettül inog, mert az öreg bohóc valahol középen két kézzel himbálózva próbálja megmenteni őt, miközben hisztérikusan sír, s könyörög neki, izzadt kezét néha a kötelet elengedve ingébe törli.

Telnek a percek, egyszer csak a keskeny fénycsík a tollpihéről elvándorolva megállapodik a lány csillogó arcán, melyen ebben a pillanatban egy légies mosoly tűnik fel, s tündéri révület; pirosított kis ajkán játszi csillámok rezegnek, holló haja lilába, kékbe töri a fénykoszorút. Halk moraj, majd a társaság egy pillanatig döbbent, csodalátó csoportképpé olvad egybe a látványra. A vén bohóc elhallgat, szájtátva, könnyezve és szerelmesen nézi a tüneményt. Majd a fénycsík tovalebben, az öreg izzadt marka enged, s vagy harminc centit zuhanva, boldogan ér földet. Csak az erőművész szólal: „Kész cirkusz ez a vasárnap.”
 

-laci-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr263542219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása