Tested most mindennél őszintébb, mert
egy porcelán gyengeségével kecsegtet.
Bőröd bizalmatlan még, riadt libabőrré
változó angyalselyem, amolyan soha
meg nem érthető, mégis: Igaz.
Párnaráncok öregítik arcodat. Büszkén
áll egy nyálfoltemlékmű, amit az éjszaka
avatott fel. Lépdelünk ezen a fáradt,
izzadt matracon, száz rugó sikít, nyekereg,
mégis: a miénk. Négyemeletnyi zajló élet
súlya nyomja lelkünk. Itt, a földszinten,
a padló és a fal is sokkal hidegebb. Átüt
a szigetelt házfalon a kintről jövő, megannyi
rettegő, magányos ember sóhaja. Ölelj,
ameddig bírsz, amíg van rá idő és szoba!
RSS