Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Bordélyház – L'Apollonide (Souvenirs de la maison close) - filmajánló

2012.04.18. 10:17 tizenhét

 

A francia mozgóképet Bertrand Bonello rendezte 2011-ben, a 17. Lumière-díjat nyerte el legjobb film, legjobb rendező, legjobb színjáték és három legjobb újonnan felfedezett női alakítás (Alice Barnole, Adèle Haenel és Céline Sallette) kategóriában, teljes joggal.

Rég láttam ennyire összeszedett alkotást vásznon. Teljes egészében hat a nézőre, nincsenek felesleges képkockák, rosszul eltalált hangok, zenei aláfestések. A kép- és hangvilág oly összhangot alkot, mely sokáig hatása alatt tarja a befogadót még a film után is. Az álomszerű világ és a realitás éles váltásai, maximumra fokozva hangjátékokkal David Lynch-t idézi.

A történetet nem mesélhetem el, az a film dolga. Legyen annyi elég, melyet számos helyen olvashatunk az alkotásról, vagyis a prostituáltak titkos életét mutatja be a XX. század hajnalán. A film remekül idézi a kor szellemét. Bútorok, szobák, ruhák, szokások, hitek és tévhitek terén egyaránt. A filmet áthatja az érzékiség, mégis csak finoman bukkan elő benne a szexualitás. Ugyanakkor tükröt tart elénk, és bemutatja az emberi elfojtottságot, elfajzottságot. Habár elsőre elképzelhetetlennek tűnnek egyes szituációk, higgyék el, nagyon is valósak. Talán az egyedüli zavaró dolog a korra egyáltalán nem jellemző rock zene, mely valahogy mégis beleilleszkedik, és egésszé varázsolja a filmet.

Egyedüli szívfájdalmam a közönséget illeti. Habár meglepően szép számmal hölgyek ültek a nézőtéren, borzalmas éretlenséggel fogadták a filmet. Állítólag 18. életév feletti, mégis gyerekes reakciókat kapott a nézőktől. Megannyi alkotás foglalkozik a témával, csak párat említve a legnépszerűbbek közül: Paulo Coelho 11 perc, Egy gésa élete, Forrest Gump. Számtalanszor keményen az arcunkba vágják a gyöngéd liliomok elhullását. Nem értem, miért pont ezen az alkotáson kell nevetgélni, megbotránkozni?

 

-fabo-

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr784427554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása