Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Feltúrt Világ

2011.11.29. 07:17 tizenhét

 

          Másodtisztemnek

 

Bizonyos élmények, érzések és felfedezések olykor poros ládák mélyén bújnak meg arra várva, hogy egy biztos kéz kiemelje őket onnan. Mert hát ugye sokszor nem ott találunk meg dolgokat, mint ahol amúgy keresnénk, vagy az hinnénk róluk, biztos itt meg amott lehetnek. A használt ruhák igenis elrejthetnek dolgokat. Egymásra halmozva, egy nagy fehér ládában, sok-sok kéz által megérintve.
Aznap, ha úgy tetszik, első kilós, zsákba pakolós turkálásomon készültem túlesni. Na, nem is túlesni. Vártam az élményt, mert eddig még csak vállfás turiban voltam és az jelentősen más, mint mikor az ember amolyan halászó-vadászó ösztönének utat engedve kutat, túr, pakol és Vadászik. Mert itt azt is kell, tényleg!
Hűvös, ám napos csütörtök délelőtt volt és a buszmegállóban várakozva elméláztam; hol a Mecseket, hol a magasházat, hol pedig a hidegben látszó leheletemet nézve. K. megérkezett. Útra keltünk és már az üzlet fele menet kellemes csevej kerekedett, melyet eme nem tervezett sok E-s mondatban sikerült leírnom.
Beléptünk az üzletbe, zsákot ragadtunk és megálltunk az első láda előtt. K. instrukciói egyszerűek és lényegre törőek voltak.

- Dani! Fogd a zsákot, és amiben látsz egy kis fantáziát, azt tedd bele! Maximum a végén visszadobjuk.
- Ja és igen, a sok tapintatlan ember majd mindig ott fog túrni, ahol éppen te is. De tartsd a pozíciód!


Világos, ez így tök oké. Az elején félve, óvatosan túrtam. Gyengéd mozdulatokkal pakolgattam a ruhákat. Közben beszélgettünk. Hogy miről, az legyen titok, de meg kell, hogy mondjam, a ládák felénél már rendkívül oldott állapotban voltam. Hatalmas boldogság öntött el. Jól éreztem magam. Határozott és vidám ide-oda tevéssel kutatattam végig minden ládát és közben szállt a por. Az ablakon beszűrődő napfényben látszott igazán, milyen kemény és koszos munka is ez. Jó ruhát túrni melós, ám annál felemelőbb érzés, ha az ember ezt társaságban teszi.
Sok mindenről szó esett, a The Carbonfools-ról, családról és amúgy az Életről. Gyöngyszemeket is sikerült találni, amelyeket persze nem vettünk meg, de egy Justin Bieber-es pulóveren azért elgondolkoztunk egy pillanatra: „Hordhatnánk felváltva.”
Ez a csodás délelőtt minden egyes kitúrt ruhával együtt valamit felszínre hozott abból is, hogy milyen ember a másik. Találtam 4 felsőt és egy szép barna kabátot, de talán egyértelműen kijelenthetem: aznap egy értékes embert is „túrtam” magamnak.

 

 

-den-
 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr73404818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása