Mottó: "gá-gá, meghalnak a libák"
(Republic)
A libamáj Hungaricum - ezt vitatni lehet, bár felesleges. Sokféle gasztrokörnyezetben otthonosan mozog, jól működik, azonban az előételek társaságában különösen jól érzi magát. Vitathatatlanul adu ász és elronthatatlan falat a rozéra sütött máj, mely önmagáért beszél: elvarázsolja az ízlelőbimbót és szinte rabul ejti rajongóját. Azonban e különös étel másként is működhet, mint „rusztikus” önnön-magában, jól asszisztál, osztozik egyéb zamatokkal is, okozva talán még teljesebb ízélményt. A recept koncepciójában a szándék az őszi hangulat elmélyítését, felerősítését célozta. Tekintettel arra, hogy leráztuk magunkról az izzó nyarat, a könnyű szerelmeket ígérő fehérborok után újra a nagyobb testű, árnyalt vörösökre figyelmezhetünk, olyannyira; hogy az előételek is vastagabb hangsúlyt kaphatnak - mely gondolatvilágban a libamáj-szilva-vörösbor hármasa szépen egymásba simul… A fűszerekkel óvatosan bánjunk, hiszen mindhárom „fő” hozzávaló önálló lábakon is könnyű szerrel elboldogul…
Hozzávalók:
Ø 1db 20dkg-os libamáj
Ø 1 csomag magozott aszalt szilva
Ø 1 csomag füstölt libamell sonka (szeletelt)
Ø 1 zöldcitrom lereszelt héja
Ø Friss kakukkfű ágak
Ø Őrölt tarkabors
Ø Néhány gerezd fokhagyma
Ø Szerecsendió virág vagy szerecsendió
Ø Szegfűbors
Ø 3 dl vörösbor (Kékfrankos vagy Merlot)
Ø Leheletnyi olívaolaj
Ø Só
A floydi iskolát követve elsőként bontsunk ki egy üveg bort s - miután megkóstoltuk és megbizonyosodtunk afelől, hogy jó társaságunk lesz a főzés során - mérjünk ki belőle 3 dl-t. Egy kis lábasban hevítsük fel, beledobva egy csipetnyi sót, két darab szerecsendió virágot (vagy reszeljünk bele friss szerecsendiót, amennyiben az előbbi nincs kéznél), néhány szem szegfűborsot, tegyük bele a kimagozott aszalt szilvát, és fedő alatt főzzük óvatos lángon 10 percig.
Ameddig a szilvák engednek a vörösbor melegének és megpuhulnak, készítsük elő a beléjük kerülő tölteléket, és közben kortyoljunk néhányat vörösboros kelyhünkből… A szobahőmérsékletű libamájat egy éles késsel óvatosan kaparjuk le a benne futó erekről és hártyáról, majd egy tálba tegyük a masszát. Adjunk hozzá ízlés szerint sót, frissen őrölt tarkaborsot, a kakukkfű ágakról lehúzott, finomra aprított zöldfűszer leveleket. Ezt követően a tál tartalmát homogén masszává dolgozzuk. Miután ismét kortyoltunk vörösborunkból, a megpárolódott szilvákat emeljük ki a lábasból, majd a fűszeres vörösbor maradékát forraljuk be.
Amint langyosra hűltek a szilvák - óvatosan, hogy ne sérüljenek meg -, mindegyik belsejébe egy kanálkányit gyömöszöljünk a fűszeres májból, majd a nyílás tetejére egy csipetnyi zöldcitrom héjat tegyünk, melyet korábban, frissen lereszeltünk. Ezt követően a szilvákat csomagoljuk a vékony liba baconokba, majd szükség esetén egy vízbe mártott fogvájóval tűzzük meg. Eztán helyezzük egy tepsire a csomagokat, melyet előzőleg leheletvékonyan megkentünk olívaolajjal.
Az előkészítés befejezése előtt ismételten kortyoljunk egyet vörösborunkból, majd a megtisztított fokhagymagerezdeket fokhagymaprésen törjük át egy tálkába. Ezt követően mindegyik szilvacsomagra egy bóbitányi áttört fokhagymát helyezzünk, azt locsoljuk meg néhány cseppnyi beforralt vörösborral, majd toljuk 180 °C-ra előmelegített sütőbe és addig süssük, ameddig a libamellsonka szépen megpirul.
Ennyi idő a töltelék számára is éppen ideális. A sülés ideje alatt természetesen alkalmunk nyílik ismét néhány korty vörösbor elfogyasztására, illetve egy pillanatnyi merengésre - csak arra vigyázzunk, oda nem kapjanak a piruló falatok!
Frissen és forrón, egy sugárnyi beforralt, fűszeres vörösborral, roppanó héjú szelet kenyérrel tálaljuk. A tányért néhány levélke friss madársalátával, esetleg búzacsírával izgalmasabbá tehetjük. Mellé természetesen a már alaposan megízlelt vörösbort adjuk.
Jó étvágyat!