Tizenhét

Nem szoktam filmajánlót írni, csak ajánlani, de azt is röviden: nézd vagy ne. Sajnos ennyivel nem állhatok elétek, ezért igyekszem összeszedni magam.

Négy mesét szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Közeleg a karácsony - mindenki szíve túlcsordul (remélhetőleg), így ilyenkor a legkeményebb férfiakat is rá lehet venni egy kis összebújós filmezésre. Azért nem kell megijedni, nem romantikus az összes történet. Sőt! Egyik sem az. Igazából én vagyok hozzájuk túl érzékeny, és sírok mindenen (az Oroszlánkirály óta). A történetek és a látvány egyaránt magával ragad sokunkat - úgy hiszem.

Az első a 9 lenne, kifejezetten felnőtt mese (azért nem pornó). Kilenc rongybabáról szól, akik igyekeznek túlélni egy olyan világban, ahol az emberek már kihaltak, mert az irányítást átvették a gépek. De a rongybabáknak lelkük van, amit hajdanán egy tudós varrt beléjük, és igyekeznek megmenteni az elmúlt világ értékeit.  Shane Acker rendezése a film, a producere pedig Tim Burton. A mese képi világában erősen érződik Burton hatása, így aki kedveli más filmjeit is (Az Álmos völgy legendája, Nagy hal, Charlie és a csokigyár, Alice Csodaországban stb.), az ebben sem fog csalódni. Tényleg félelmetes, sötétben nézve még inkább.
 

Szeretem a francia rendezésű filmeket, a kidolgozott részleteket, a mentalitást, a történetet magát, a zenéket, a stilizáltságát, a suhanást. Ezért is lett az egyik kedvencem a Fel! (Up) című mese. Az előzményeket frappánsan összegző első tizenöt perc már megríkatott. Egy dagi kisfiú sétál az utcán, és felfedező szeretne lenni. Megismerkedik egy lánnyal, aki szintén felfedező szeretne lenni, és közös célul tűzik ki, hogy eljussanak Paradise Fallsba.

Összeházasodnak, de sosem lesz elég pénzük. Miután a feleség meghal, a férj elrepül a vízeséshez, hogy ott élje le hátralevő életét. De sajnos potyautas került a gépre.

Szerettem ebben a mesében, ahogy nyakkendőkkel öregedtek meg, ahogy a luftballonokon átsütött a nap, ahogy a fotelek ott ülnek egymás mellett, míg világ a világ.

Magyarul Gru (Despicable me - aljas én), kevésbé beszédes cím, de a Pancser Police (The other guys) után már nem sok minden lep meg. Filmzenéből és bociszemekből is ötös. A főszereplőkké avanzsált három kislány zabálni való, a minyonok is, és Gru testalkata is említésre méltó. Főszereplőnk a világ legnagyobb tolvaja akar lenni; ezért elhatározza, hogy elrabolja a Holdat – egy zsugorsugár segítségével természetesen. De hogy ezt megszerezze, a lányokra van szüksége, akik sajnálatos módon árvák. Így mi sem egyszerűbb az örökbefogadásnál. Ahogy már említettem, a lányok rémesen cukik, így Gru sem tud ellenállni nekik. Persze csavarok még ezek után is lesznek, de azt elárulom, hogy hepiend a vége.

Nem kedveltem, amíg meg nem néztem. Túl sok benne az emberi figura - gondoltam. De amikor meghallottam az első poént, már nem akartam kiszállni. Csupasz pisztoly, csak mesének öltöztetve. Mivel nem tudok találóbb hasonlatot mondani arra, amikor a belépéshez nem csak ujjlenyomat, de popólenyomat is szükséges, vagy ugyanolyan gomb lövi ki az interkontinentális rakétákat, mint amelyik a kávéautomatát működteti. De ami elviszi a pálmát: az elnök – köszöntésképpen - egy szintetizátoron eljátssza a Beverly Hills-i zsaruk betétdalát. Hogy miről is beszélek? Szörnyek az űrlények ellen (Monsters vs. Aliens). Az Egyesült Államok népét (vagyis a Földet, de mint mindig, minden az USA-ban dől el) egy űrlény akarja elpusztítani, aki ellen a katonaság titkos körzetében őrzött szörnyeket vetik be. A sereg nem valami népes: Drabália, Láncszem, B.O.B, Rovaroszaurusz és Csótány professzor, az őrült tudós.

Tudom, huszonhárom évesen illene egy kis komolyságot is magamra erőltetni, de inkább fogadjatok szót, és üljetek a képernyő elé, torrent be, popcorn a mikróba, chipses zacskó félig bontva és indulhat a banzáj!

- zsiki -