Az 1814-es napóleoni bukást követően a nagyhercegség szétzilálódott, majd megszűnt, és az oroszok – jó szokásukhoz híven –, elfoglalták a fővárost. Egy évvel később a bécsi kongresszus tovább zsugorította a nagyhercegséget és megalakította a Lengyel Királyságot, mely formailag független, de valójában Oroszországtól függő államforma volt; a kedves Olvasó már meg sem lepődik, ugye?!
A lengyel hadsereg főparancsnoka is orosz lett, Konsztantyin nagyherceg személyében, aki imádta a nagyszabású parádékat és kisajátította a már említett Szász-palotához tartozó, fantáziadúsan Szász-térnek aposztrofált világtornácot. Így a Chopin családnak, gyerekestül (immáron négy csemete), líceumostól költöznie kellett, szerénységet hanyagolva a Kázmér-palotába, mely adottságait tekintve nagyobb, jobb állapotú volt a korábbi épületnél és éppen a frissen alapított egyetem mellett állt.
A nagyobb térnek köszönhetően az internátust kibővítették, ahol immáron házvezetőnő segítette Justyna (a kedves mama) asszonyt és házitanító Mikolaj urat.
A mai melódiák mintájára diák munkaerőt is alkalmaztak, Antoni Barcinski személyében, aki a matematika útvesztőjében terelgette a líceum nebulóit, és a legény olyannyira jól vonta a gyököt, hogy az értékkészletbe sikerült bevonnia Izabella Chopint (a kedves lánytestvér), mint hites feleséget… Azt pedig, hogy a legény jól választott-e, a képet megtekintve, szívére téve kezét, mindenki döntse el maga, s közben hallgassunk meg egy szomorkás, ámde szerelmes dalt Chopinünkől!
Folytatás következik...
-vj-
RSS
