Tizenhét

Chopin már 1826 októberében megkezdte felsőfokú zeneművészeti tanulmányait. A dátumból látszik, hogy még csupán tizenhat éves, másfelől az is, hogy bizony a Líceum utolsó évét el sem végezte, és ugyan nincs egyértelmű bizonyíték rá, de nagy valószínűséggel érettségit sem tett, József Attilla Édesanyja nyomán (hagyd a dagadt ruhákat másra), vagy inkább előfutáraként, hogy tisztázzuk a képzavart, hagyta a matek érettségit másra… A Líceum és a Konzervatórium rektorai bizony megegyeztek, hogy a legjobb, ha az ifjú tehetség mielébb megkezdi zenei tanulmányait! Chopin így vélekedett az ügyletről: „Ostobaság lenne ugyanazt hallgatni, amikor ez időben mást is tanulhatok egy év leforgása alatt.” – idősebb barátjának írta ezt egy levelében.
Fryderyk tehát belevetette magát a felsőoktatásba és Édesapja kívánságára, a klimpírozást kiegészítendő lengyel irodalmat és történelmet hallgatott.
A hangszeres játék órákat mellőzte, hiszen Ő volt Varsó legjobb zongoristája, így nemigen tanulhatott volna újat, azonban a zeneszerzés terén temérdek ismeretlen titok várt még rá, amely területen a nagy tudású Józef Elsner vezette az ifjú géniuszt, aki maga is huszonhét lengyel szövegű operát komponált.
A bölcs professzor nem erőltette rá Chopinre sem a mintákat, sem a komponálási stílusokat, jólelkű, liberális ember volt, aki hagyta diákjai eredeti alkotó ötleteit kibontakozni, ugyanakkor kérlelhetetlenül megkövetelte a harmónia- és ellenpontfeladatok végrehajtását.
Az első év végén Elsner dicsérő, de visszafogott véleményt fogalmazott meg hallgatójáról: „Elsőéves: Chopin Fryderyk – kiemelkedő képességek.”
Ugyanezt írja a második év végén is, csak a tanulmányok befejeztét követően használ nagyobb súlyú szavakat.
 

Folytatás következik...
 

-vj-