Tizenhét

I. rész: (mai napon)

Külön utaztak. Chopin kényesen ügyelt arra, hogy senki előtt se derüljön fény arra, hogy romantikus utazásra készül a Lélia szerzőjével. Csupán legközelebbi barátait avatta be: például Leót, a bankárt, akitől jelentős kölcsönt vett fel; Pleyelt, aki az előleget adta a megígért Prelűdökre; Fontanát, akit „titkárának” tett meg, hogy minden párizsi ügyét intézze és még néhányakat.

Elsőként Sand indult útnak két gyermekével, majd csaknem tíz nap múlva Chopin erőt és fáradtságot nem ismerve sietett kedvese után. Öt napot töltöttek Barcelonában, majd 1838. november 7-én felszálltak az El Mallorquinre, amely a szomszédos szigetcsoporthoz tartozó Mallorca fővárosába vitte őket.
A megérkezést követően átmeneti kellemetlenségük támadt, ugyanis a spanyolországi polgárháború elől menekülők elárasztották a szigetet, és csak a francia konzul közbenjárásával sikerült szobát kapniuk, viszont a kellemetlenségek után már-már paradicsomi körülmények közé költöztek, amelyekről ekképpen írt:
 

„Palmában vagyok, pálmák, cédrusok, kaktuszok, olajfák, narancs- és citromfák, aloék, fügefák, gránátalmák stb. között. […] Az ég türkiz, a tenger azúr, a hegyek smaragdszínben játszanak, éjjelenként gitár- és énekszó hallatszik órák hosszat. A fejünk fölött hatalmas erkélyek szőlővel befuttatva; mór falak. Minden Afrika fele néz, éppúgy, mint az egész város. Egyszóval csodálatos az élet. […] Közel vagyok ahhoz, ami a legszebb. Jobb lettem…”

- 1838. november 14.

Chopin lázas munkába kezdett, holott csak egy rozoga hangszere volt: befejezte a c-moll polonézt, kiegészítette a Prelűdök ciklust és megírta az egyik legszebb mazurkáját, az e-moll jelzésűt.

A paradicsomi hangulatban boldog volt Sanddal, azonban egy séta közben bőrig ázott, amiből csúnya hörghurut lett, állapota olyannyira megromlott, hogy a nő a környék három legjobb orvosát hívta el hozzá.

„Az elmúlt két hétben olyan rosszul voltam, mint a kutya: megfáztam, pedig 18 fok meleg van […] Az egész sziget három leghíresebb doktora kezel: az egyik szaglászta, amit köptem, a másik kopogtat ott, ahonnan köptem, a harmadik tapogatott, és hallgatta, hogyan köpök. Az egyik azt mondta, már feldobtam a talpam, a másik, hogy most dobom fel a talpam, a harmadik, hogy fel fogom dobni a talpam…”

Közvetlenül karácsony előtt érkezett meg az utánuk küldött zongora, amely átvételéről a vámosokkal tíz napig alkudoztak. Nem kevés nehézség árán jutott el a kolostorba, új otthonukba, ahol szobákat béreltek. Miután állapota jelentősen javult, végre játszhatott hát kedvenc zongoráján, folytathatta a Prelűdöket és dolgozhatott az f-dúr balladán.

A nyirkos időjárás azonban ismét megviselte Fryderyk egészségi egészségét, tönkretéve az idilli állapotot; ezt tetézve a környékbeli népek elfogadhatatlannak tartották „bűnös” együttélésüket, az asszony dohányzását és vad pletykák keringtek a szerelmesekről. Ráadásul az élelmiszer beszerzése nehézkes volt, és a házvezető lányoknak sem fűlött a foga a munkához, akik pimaszul még a készleteket is megdézsmálták. Végül a mindig megbízható Flury konzul segített rajtuk, aki néhány naponként elküldte hozzájuk a szakácsát és a szükséges élelmiszereket.

Chopin nem tudott az asszonnyal és gyermekeivel kirándulni, így sokat volt egyedül, amit nehezen viselt. Ennek ellenére lázasan dolgozott, befejezte a 24 darabból álló Prelűd ciklust, azon kívül az a-dúr és c-moll polonézt, valamint az f-dúr balladát.
A balul elsült dolgok nem kezdték ki érzelmeiket, bár George bevallotta: „a mallorcai utazás egyértelműen félresikerült vállalkozás.”
 

Folytatás következik... (kivételesen még a mai napon, 19:19h-kor!!!)

-vj-