Tizenhét

(Betlehemi) csillag születik…

Talán megér egy aprócska kitérőt a történelem egyik leghíresebb és egyben legvitatottabb égi jelensége, egy bizonyos csillag feltűnése, mely annak idején a napkeleti bölcseket a majdani Megváltóhoz vezette. A betlehemi csillag megjelenése messze a legrészletesebben leírt asztronómiai jelenség az Újszövetségben. Azonban a tudományos magyarázata nem is olyan egyszerű, hiszen az általunk használt időszámítás szerinti világrajövetel időpontjában semmilyen olyan égi történést nem jegyeztek le az akkoriak, amire rá lehetne fogni: ez volt a betlehemi csillag!

Különböző forrásokból valószínűsíthető, hogy a Jézus születésekor uralkodó Heródes király Kr.e. 4-ben halt meg, az augustusi népszámlálás pedig Kr.e. 8-ban került kihirdetésre. Ezek alapján Jézus születése – bármily paradox – ezen két dátum közé tehető. Vajon milyen csillagászati jelenség lehetett ebben a periódusban?

Szóba jöhet meteor, tűzgömb; de ezek túl rövid ideig tartottak volna ahhoz, hogy követni lehessen őket. Lehetett még üstökös, bolygófedés, szupernóva; de ezekről nem találunk korabeli feljegyzéseket, pedig biztos megörökítették volna, ha hasonló történik. Ellenben, ha leülünk otthon a számítógép elé, és végigpásztázzuk ezt az időszakot egy térképprogrammal, különös jelenségre figyelhetünk fel.

Ugyanis Kr.e. 7-ben (pontosabban: június 4-én, október 2-án és december 10-én) rendkívül ritka bolygóegyüttállásnak lehetünk szemtanúi. A Jupiter és a Szaturnusz három egymást követő alkalommal is szoros közelségbe kerül. A jelenség különlegességéről már az akkoriak is tudtak, a csillagász papok – napkeleti bölcsek? – megfigyeléseket is végeztek ezen alkalmakkor. A két bolygó ugyan nem állt olyan közel egymáshoz, hogy egy nagy fényes „csillagot” alkossanak, mégis van néhány figyelemre méltó tény a jelenséggel kapcsolatban.

Köztudottan a Jupiter volt a bolygók legnagyobbika, a „bolygók királya”, a Szaturnusz pedig különleges szereppel bírt, hiszen a szombati nap róla kapta a nevét (dies Saturni, Saturday – ez a zsidóknál a sabbath, a „pihenés” napja). Maga az együttállás pedig a Halak (Pisces) csillagképben ment végbe, amit az ókorban a születés szimbólumaként tiszteltek, a zsidók pedig a Messiás csillagjegyeként tartották számon.

A fentiek együttesen lehettek olyan hatással a kor emberére, hogy a történések mögött a Megváltó születését lássák. Természetesen egyik lehetőség sem bizonyos, csupán izgalmas feltételezés, szerintem mégis remek érzés ilyen apró időutazások megtétele, amivel betekintést nyerhetünk letűnt korok mai hatásának eredetére. Jó szórakozást hozzá!

-latyak-