Tizenhét

Talán csak az tudhatja igazán, aki életében legalább egyszer volt már asszimiláns. – Majd’ három hónapja cipelem magammal e legelső mondatot, mire végre ideklimpíroztam. Sejthető, nem pusztán egy könyv élménye zárta ilyen sokáig a betűket a sötét hallgatásba, hiszen az, aki nem bérkritikát ír - értem ezen azt, hogy nem abból él, hogy jól-rosszul szövegeket eszkábál - az mindig okkal nyúl egy mű ajánlásához, mint eszközhöz.

Asszimiláns vagyok. Így a könyvet – mely bizonyára rólam is szól –, magaménak érzem, ott lakik benne a gyermekkorom egy része, azzal a temérdek emlékkel és a rendszerváltozással együtt, amely nyomait egy életen át hordozom.

Mindig is közel álltak hozzám Háy darabjai, akkor is, ha társadalomkritikus tükörképei olykor az elevenbe vágtak. Abból a világból táplálkoznak, ahol egy kicsiny falu gyermekének mindennapjai játszódnak. Talán csak szerencsém volt, mert akadt egy tündérszál, melybe belekapaszkodva kievickéltem a létbizonytalanság ingoványából, persze ehhez kellett az is, AKI a kezemet megfogta és arra az arany tündérhajszálra kulcsolta; míg élek, ezért köszönet illeti: Édesanyámat.

A bogyósgyümölcskertész fiának mindennapjait követhetjük végig a ’70-80-as évek zűrzavarában, ahol látszólag minden a legnagyobb rendben volt. Az író mesél, elmondja, megmutatja huszonöt fejezetben egy-egy jól definiálható motívum köré építve, „narrációs minimálprogrammal”, hogy miként vált gyermekből a kamaszkor keserédes pillanatain átevickélva, a külföldöt is megjáró fiatal felnőtté. A Balaton a hőskorát éli, a legények lépten-nyomon rock ’n’ roll bandákat alakítanak, az építőtáborok egymásba érnek, és a kamaszodó testet vadul marcangolják a szerelem és a testi vágyak prométheuszi keselyűi.

Egy világban időzünk, amikor a létezés egészen tojáshéj-vékonyságúvá sűrűsödik a látóhatáron, és a formálódó ember számára kihasad az a burok, amelyben addig – látszólag gond nélkül – élt. Talán szeretjük hősünket, talán izgulunk érte, hogy a naponként növekvő, lépésnyi távolságot sikeresen leküzdhesse, léggitározunk, marékszám szedünk vérző kézzel bogyósgyümölcsöt és elutazunk az idegenbe, a szerelem farkastörvényeinek engedelmeskedve. Majd hazatérünk, és minden álmon, zaklatottságon túl a létezés levegőtlenségében akkorákká leszünk, amekkorák vagyunk.

Éppen úgy, mint minden Háy-darab, kétélű írás. Nevetünk fesztelenül, hogy aztán – istendrámáihoz hasonlóan – a legvégső mondat a valóság, nehezen elviselhető erejével arcul üssön bennünket.
Nyelvezete ugyanakkor egyszerű, mesélő, sztorizgató, akárha egy döntetlenre végződő, megye kettes focimeccsről poroszkálnánk haza, abba kapaszkodva, hogy még messze van a bajnokság vége.
Talán többek leszünk általa, talán csak egymásra kacsintunk önmagunkkal, ahogy hajdani, elviselhetetlenül könnyű kamaszkorunkkal újra találkozunk. Egy biztos azonban: aki életében legalább egyszer volt már asszimiláns, az sohasem lesz mássá.

Kiadó: ÚJ PALATINUS KÖNYVESHÁZ KFT.
Oldalak száma: 182
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Formátum: FR 5 124 X 183
Tömeg: 280 gr (repülőút tervezésekor jól jöhet)
ISBN: 9789632740652
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010

-vj-