Édesnek édes…
Mikor lenne aktuálisabb a mesterséges édesítőszerekről írni, mint most, a nagy cukorválság idején? Érdekes, hogy a három legismertebb mesterséges édesítőszer felfedezése a véletlennek köszönhető, ráadásul kettőt közülük eredetileg gyógyászati céllal kívántak használni. Jöjjenek is a kis édesek:
Saccharin
A három közül a legöregebb, felfedezője, Constantin Fahlberg a monda szerint kőszénkátrány-származék vegyületekkel foglalkozott, és az idő tájt gumikesztyű híján, egy alkalommal a kezén maradt egy kevés az anyagból, majd evés közben vette észre, hogy jóval édesebbnek érzi azt a falatot, ami az ujjához ér. Végül az ujjait is megnyalta, és így derült fény az édes tulajdonságra.
Cyclamat
Történt, hogy az amerikai Michael Sveda 1937-ben jó tudós módjára egy lázcsillapító vegyületen dolgozott. Egészégére fittyet hányva (és hát akkor még hol volt ISO9000 minőségbiztosítási rendszer) a laborban cigizett, de valami miatt a munkaasztalra le kellett raknia egy pillanatra a dohányterméket, ami érintkezett a lázcsillapítónak szánt vegyülettel. Amikor ismét a szájához emelte a cigarettát, intenzív édes ízt érzett...
Aspartam
James M. Schatter egy gyomorfekély ellenes gyógyszer fejlesztésén dolgozott, és ahogy az előbb ismertetett történetekben, valamilyen oknál fogva a kíváncsi tudós ez alkalommal is megnyalta az ujjait... Manapság több egymásnak ellentmondó tény került napvilágra az aspartammal kapcsolatban, daganatot okozó hatását (hogy egy politikailag és diplomáciailag korrekt szófordulattal éljek) a mai napig sem bizonyítani, sem cáfolni nem sikerült.
Mindhárom ember életét megédesítette a felfedezésesüknek köszönhető üzleti siker…
- zibóka -
RSS