Titokzatos sugarak
Az orvostudomány sehol sem lenne a felfedezés nélkül, amit Wilhelm Conrad Röntgen tett 1895-ben, mégis fizikai Nobel-díjjal jutalmazták. Igaz, jól van ez így, hiszen akkor még nem sejthették, hogy a XX. század második felére a röntgenezés nélkülözhetetlenné válik, és a röntgensugarakkal működő CT a tumordiagnosztika alapvető eszköze lesz. És mégis így lett!
De hogy fedezte fel Röntgen az általa X-sugárzásnak (ismeretlen sugárzásnak) elnevezett sugarakat? 1894-től kezdett el foglalkozni a katódsugárcsővel, melyhez kezdetben Lénárd-féle kisülési csövet használt. 1895 végén Röntgen felfigyelt arra a jelenségre, hogy azokon a fényképezőlemezeken, amelyek az üzemeltetett kisülési cső mellett voltak, és fekete kartonpapírba voltak csomagolva, nem megmagyarázható feketedések mutatkoztak az előhívás után. Röntgen kíváncsi természetű lévén nekiállt felkutatni a jelenség okát. Mikor az induktort a csőre kapcsolta, meglepődve tapasztalta, hogy a sötét laboratóriumban a cső közelében lévő, bevont papírlemez (ernyő) fluoreszkáló fényt bocsát ki, azaz fényforrásként viselkedik. Majd azt is észrevette, ha az ernyő és a cső közé papírlapot, deszkát helyez, a fény szintén látszik, de az intenzitása csökken. Akkor döbbent meg, hogy mit fedezett fel, amikor a kezét a cső és az ernyő közé helyezte.
Később igazolta, hogy ez a sugárzás ismeretlen volt, hiszen az addig ismertek közül egynek sem felelt meg az a tulajdonság, hogy másfél-két méterre elhelyezett ernyőre képet vet úgy, hogy a közöttük lévő tárgyakat is átvilágítja.
1896 januárjában már egy orvoskonferencián számolt be a felfedezésről, ahol Rudolf von Köhler anatómus kezének felvételével demonstrálta felfedezését. Köhler ekkor javasolta, hogy a sugárzást Röntgenről nevezzék el.
A világ nagy részén még most is X-sugaraknak hívják az általunk röntgensugárzásként ismert jelenséget.
A fenti ábrán a már említett híres első nyilvános röntgenfelvétel, Rudolf von Köhler kezének képe látható
- zibóka -
RSS