Fiatalság- bolondság... és végre itt az április, ami a szerelem és a bolondozások hónapja. Április elsején bizonyos keretek között sok minden megengedhető. Ötletes tréfákon pedig nem illik megsértődni, hiszen ezek a jól irányzott poénok vidám színfoltjai lehetnek hétköznapjainknak. Az azonban kevésbé ismert, hogy honnan ered az áprilisi tréfálkozás szokása. Tekintettel arra, hogy különösen közel áll szívemhez a téma (erről talán majd kicsit később részletesebben), szívesen néztem utána és jártam a dolgok végére, kultúrtörténeti és kalendáriumi kalandozások közepette.
Rengeteg teória és találgatás létezik. Legrégebbi információnk a középkorból származik; a Szaturnáliákból eredő „bolondünnep”, (Festa follorum) ami a 12. század elejére vezethető vissza. Azonban ezt nem áprilisban, hanem december 28-án, aprószentekkor vagy Újév napján tartották meg. Ezek a vigasságok az évek múlásával egyre szabadabb formát öltöttek, eldurvultak - így az egyház egyre szigorúbb tiltó rendszabályokat hozott a közkedvelt népszokás ellen. (Nem sok sikerrel, mert 1544-ben a Sorbonne-nak újabb intézkedéseket kellett végrehajtania, sőt, még a dijoni parlament is foglalkozott a problémával 1552-ben.) Igaz, hogy az újévi és április elsejei bolondnap közti összefüggés kétes; feltűnő, hogy az utolsó franciaországi tilalmakkal szinte egy időben: 1538-ban ütötte fel fejét német földön egy furcsa népszokás - amely feltételezhetően egy átmenet lehetett a két nap között. Ekkortájt ugyanis az Augsburgi országgyűlés nagy valutarendezést tűzött ki április első napjára, s a bennfentesek óriási spekulációkat akartak végrehajtani. Mikor a valutareform mégis elmaradt, a spekulánsok alaposan ráfizettek manipulációikra, s közröhej tárgyává lettek. Ettől fogva német területeken ezt a napot az elbolondítás napjaként emlegetik.
Az áprilisi időszakot az ókori rómaiak Vénusz istenasszonynak szentelték. (A naptárt megreformáló Julius Caesar saját családjának ősanyját tisztelte benne.) Vénusz járulékos neve „aprilis”, ami a latin „aperire”; azaz megnyitni igéből ered. Tekintettel arra, hogy magáról a szerelem istennőjéről van szó, a megnyitás eredetileg a szülés aktusára vonatkozott, de naptári fogalomként ezt később azzal magyarázták, hogy hivatalosan a konzulok április elsején nyitották meg az új esztendőt.
Egy másik forrás szerint Franciaországban kell keresnünk a tréfálkozás eredetét. A régi francia naptár szerint az év áprilissal kezdődött. E napon ősi szokás szerint az ismerősök megajándékozták egymást. IX. Károly azonban 1564-ben meghozta azt a rendeletét, mely szerint az esztendőnek onnantól fogva január elsején kell kezdődnie. Így az ajándékozások időpontja is áttolódott januárra, de a régi évkezdet még sokáig megmaradt az emberek emlékezetében. Eleinte áprilisban is küldözgettek ajándékokat, majd a kettős költségre való tekintettel tavasszal már az értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, bolondozással ünnepelték.
Egyik legrégebbi híres áprilisi tréfát XIV. Lajos francia király fia, Toulouse grófja eszelte ki, áldoztául Gramont márkit választotta. Március 31-e éjjelén - mialatt a márki aludt- a gróf kilopatta cinkosaival a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd szűkebbre; újra összevarrták. Reggel természetesen szegény megtréfált márki nem fért bele ruháiba: mellényét, kabátját nem tudta begombolni. Küszködése közben nyitotta rá az ajtót az egyik cinkostárs: „Az Istenért márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” – a márki ijedten állt, verítékezve, hogy miféle kór üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, a doktor persze be volt avatva. Megvizsgálta a „képzelt beteget”, receptet írt, majd gondterhelt arckifejezéssel távozott. A gyógyszerész azonban visszaküldte a receptet, hiszen nem értette, mert ez volt ráírva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”- vagyis „Végy ollót és vágd fel mellényedet!”
Az áprilisi tréfa persze nem mindig sült el jól. Magyarországról van egy 1891-es adat, mely szerint egy vidéki városban egy anya és leánya öngyilkosak lettek, mert egy ismerősük a szóban forgó bolondos napon levelet írt nekik a fővárosból, hogy a katonai szolgálatot teljesítő fia/bátyja haditörvényszék elé került- ahol halálra ítélték, mert lekopott a cipősarka. Tehát már itthon is régebb óta divatos az ugratás. Szokás volt például a gyerekeket elküldeni boltba szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért vagy hegedűbillentyűért. Világszerte is rengeteg kifejezés született a nap kapcsán. Angliában „All fools day”, Franciaországban „Poison d’Avril” (áprilisi hal), Olaszországban hasonlóan „il pesce d’aprile”, Németországban „Aprilnarr”, Hollandiában „Narrentga”.
Érdekesség még itthoni viszonylatban, hogy a magyar gazdák régi előírásai szerint a méheket április elsején, vagy április első hetében – lehetőleg szerdán vagy csütörtökön – kell kiengedni első röptükre, mert így lesznek a méhecskék abban az esztendőben szorgalmasak, kövérek és elevenek.
De Szent György havának első napja legfőképpen ünnep: bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők vidám ünnepe. Lélektani háttere nem túl bonyolult, ha belegondolunk. Egyszerűen az alapvető emberi természetünkön, veleszületett tulajdonságunkon alapszik: szeretünk borsot törni barátaink, ismerőseink orra alá anélkül, hogy ennek valamiféle komolyabb következménye lenne. Így sokan örülnek egy olyan napnak, amikor kicsit szabadabban, büntetlenül lehet garázdálkodni. Bosszankodni pedig tényleg nem érdemes. A megtréfált alany is jobban jár, ha együtt mosolyog megtréfálóival, hiszen ez tényleg erről szól!
Korábban már megemlítettem , mennyire közel áll hozzám a bolondok napja: minden évben különleges a számomra. De talán a legemlékezetesebb az 1986-os április első napja, mikor is - kereken negyed évszázaddal ezelőtt; jól megtréfáltam mindenkit azáltal, hogy megláttam a napvilágot...(no igen, sokak szerint ez meg is látszik...)
Márai Sándor a Négy évszak című könyvben így ír az áprilisban születettekről: „...A közhit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. (...) Biztos hogy van bennünk valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk...” Szeretettel köszöntöm minden kedves, a mai napon születésnapját ünneplő „szalonképes ámokfutó” sorstársamat!
RSS