Tizenhét

Egyik nap

K. M. reggel hétkor a rádió rekedt ébresztőjére nyitotta ki még álomvilágban kalandozó szemét. Legszívesebben maradt volna még ott pár percet, de tudta, hogy el kell készülnie. Férjét már korábban elszólította a kötelesség, ő hatra járt munkába.

Gyors készülődést követően reggeli – mind magának, mind két gyermekének – és irány a munkahely! Előtte persze még gyerekeket iskolába. Gyors parkolás a zebrán, mindketten kiugranak, integetnek a táskák súlya alatt, majd eltűnnek a tovacsikorgó kocsi látóteréből a bekúszó szürke házfal mögött. Az íróasztal pont úgy fogadta, ahogy tegnap otthagyta. Fél órán belül a gondos rendet festék- és dohszagú papírrengeteg váltotta, mint a kinti féktelen napsütést a habos felhőhad borongása. És mint a megkésve érkező világosságot a sietős, holdtalan éjszaka.

K. M. fáradt szemeit dörzsölgetve köszönt el a nála kitartóbb kollégáktól és első útja a közeli boltba vezette, ahol bevásárolt az egész családnak. A végtelen sor közepén létezve maga elé bámult. Számolta a padló foltjait. A nap egyetlen szabad pillanata.

Hazaérvén vacsorát készített a gyerekeknek és férjének, majd letelepedtek a tévé elé és megnézték az aznapi sikerfilmet, amire a kisfia fél órán belül elaludt. Férje korán elvonult lepihenni, lánya pedig a film befejeztével felcammogott a szobájába, magával cipelve testvérét is. Egyedül maradt a nappali homályában.

Furcsa érzések kergették egymást elméjében, estéről estére. Végiggondolta az eltelt napot. Foltok a padlón… Elégedett volt az életével… A nap végén… Mégis… Valami hiányzott…

De nem jött rá, hogy mi… 

Másik nap

K. M. reggel hétkor a rádió rekedt ébresztőjére nyitotta ki még álomvilágban kalandozó szemét. Legszívesebben maradt volna még ott pár percet, de tudta, hogy el kell készülnie. Férjét már korábban elszólította a kötelesség, ő hatra járt munkába.

Gyors készülődést követően reggeli – mind magának, mind két gyermekének – és irány a munkahely! Előtte persze még gyerekeket iskolába. Gyors parkolás a zebrán, mindketten kiugranak, integetnek a táskák súlya alatt, majd eltűnnek a tovacsikorgó kocsi látóteréből a bekúszó szürke házfal mögött. Az íróasztal pont úgy fogadta, ahogy tegnap otthagyta. Fél órán belül a gondos rendet festék- és dohszagú papírrengeteg váltotta, mint a kinti féktelen napsütést a habos felhőhad borongása. És mint a megkésve érkező világosságot a sietős, holdtalan éjszaka.

K. M. fáradt szemeit dörzsölgetve köszönt el a nála kitartóbb kollégáktól és első útja a közeli boltba vezette, ahol bevásárolt az egész családnak. A végtelen sor közepén létezve maga elé bámult. Számolta a padló foltjait. A nap egyetlen szabad pillanata.

Hazaérvén vacsorát készített a gyerekeknek és férjének, majd letelepedtek a tévé elé és megnézték az aznapi sikerfilmet, amire a kisfia fél órán belül elaludt. Férje korán elvonult lepihenni, lánya pedig a film befejeztével felcammogott a szobájába, magával cipelve testvérét is. Egyedül maradt a nappali homályában.

Furcsa érzések kergették egymást elméjében, estéről estére. Végiggondolta az eltelt napot. Foltok a padlón… Elégedett volt az életével… A nap végén… Mégis… Valami hiányzott…

De nem jött rá, hogy mi… 

Valamelyik nap

K. M. reggel hétkor a rádió rekedt ébresztőjére nyitotta ki még álomvilágban kalandozó szemét. Legszívesebben maradt volna még ott pár percet, de tudta, hogy el kell készülnie. Férjét már korábban elszólította a kötelesség, ő hatra járt munkába.

Gyors készülődést követően reggeli – mind magának, mind két gyermekének – és irány a munkahely! Előtte persze még gyerekeket iskolába. Gyors parkolás a zebrán, mindketten kiugranak, integetnek a táskák súlya alatt, majd eltűnnek a tovacsikorgó kocsi látóteréből a bekúszó szürke házfal mögött. Az íróasztal pont úgy fogadta, ahogy tegnap otthagyta. Fél órán belül a gondos rendet festék- és dohszagú papírrengeteg váltotta, mint a kinti féktelen napsütést a habos felhőhad borongása. És mint a megkésve érkező világosságot a sietős, holdtalan éjszaka.

K. M. fáradt szemeit dörzsölgetve köszönt el a nála kitartóbb kollégáktól és első útja a közeli boltba vezette, ahol bevásárolt az egész családnak. A végtelen sor közepén létezve maga elé bámult. Számolta a padló foltjait. A nap egyetlen szabad pillanata.

Hazaérvén vacsorát készített a gyerekeknek és férjének, majd letelepedtek a tévé elé és megnézték az aznapi sikerfilmet, amire a kisfia fél órán belül elaludt. Férje korán elvonult lepihenni, lánya pedig a film befejeztével felcammogott a szobájába, magával cipelve testvérét is. Egyedül maradt a nappali homályában.

Furcsa érzések kergették egymást elméjében, estéről estére. Végiggondolta az eltelt napot. Foltok a padlón… Elégedett volt az életével… A nap végén… Mégis… Valami hiányzott…

És máig sem tudja, hogy mi… 

- latyak -