Még hívnak a Zöldbe a pesti zsiványok,
Még élhetek vígan a hajnal előtt,
De érzed, hogy lassan az Ősz beszivárog?
Már bontjuk a parton a ponyvatetőt...
Még vágyom a gondtalan, mámoros órát
És messzi barátokat látni megint,
De vethetem elfele lassan a mókát,
Mert Pécsen a jó öreg Kőtömeg int...
 

Lám, így van ez, újra a nyár tovalépett.
Most itt vagyok csendben egy rét közepén
És fel-felidézem a sok csodaszépet
És kúszok az égbe az Úr kötelén...
„Ím, megköszönöm, miket énnekem adtál:
A partot, a partit, a víg napokat,
A számtalan újat, a fény ragyogását
És végtelen égen a csillagokat...”
 

„Így színed előtt, Uram, önt el a hála
Hát megköszönöm neked mindezeket,
Tán annyi csak még, ami jönne a számra:
Hogy add a tanévhez a tippjeidet!”
...Úgy tűnik, a szívem a múltnak a rabja,
Még bennem a nyár - ez a szédületes -
De gyűlik erőm eme új feladatra:
Teremteni hasznosat, épületest!...
 

- dani -