Fűszer és lélek. Mi a lélek fűszere? Első közös főzésünk estéjén nekem a kardamom lett az. Az én kardamom. Mi tagadás vendégeskedésem egyik csúcspontja, a spontán ajándékom átadása volt. Egy angol nyelvű boros könyv, amit még Miamiban vettem egy könyvesboltban. Életem azon szakaszában, mikor még hajós pincérkarrierem csodálatos perspektívaként volt jelen. Azóta ez változott, ám a könyv megmaradt, szép állapotban. Még a szaga is új, érezni, ahogy kinyitja az ember. Egyedi módon, szép csomagolást készítettem az ajándékomnak, amit különböző fűszerekkel díszítettem fel, többek között kardamommal is.
A Túrótortának nekilátva eszembe jutott, amit erről a fűszerről olvastam. Remekül passzol édességekhez, a vaníliával is harmonizál, így hát ötletem támadt: kerüljön kardamom is a vaníliát alapból tartalmazó süteménybe. Erre vj azt javasolta, hogy inkább a „gyümölcsmasszába” tegyünk belőle. Természetesen az ajándékom csomagolásáról megmentett kardamom került felhasználásra. Szerintem ez mindent elárul.
Gyümölcsmassza:
20 dkg érett szilva
Fél evőkanál házi vaj
1 evőkanál nádcukor
2-3 evőkanál víz
0,5 dl konyak (gyermekekre való tekintettel kimaradhat)
1 fahéjrúd
Néhány szem feltört kardamom magjai
Szilva. A szilvaszezon kellős közepén ez lesz a legjobb, mindketten szeretjük, így a piacon nem tanakodtunk sokat azon, hogy mi legyen a gyümölcskomponens a sütinkben. Kicsit többet vettem, mert így lehetett belőle enni is, miközben sürögtünk a konyhában.
Alaposan megmostam 20 dkg szilvát, kimagoztam és félretettem. Egy kicsi lábasban fél evőkanálnyi házi vajat, egy evőkanál nádcukrot és 2-3 evőkanálnyi vizet összeforraltam, közben kevergetve. Amikor elkezdett a cukor karamellizálódni, beledobtam a kimagozott, felezett szilvákat, néhány percig kevergettem, majd 0,5 dl konyakot öntöttem hozzá, beledobtam egy fahéjrudat, néhány szem kardamom összetört magjait. Az egész masszát fedő alatt 10 percig főztem, olykor megkeverve, nehogy odakapjon! Amikor már kicsit megadta magát a szilva és kóstolásra is mennyei ízek omlottak szét a szájban, készen is volt, lehúztam a tűzről, hogy türelmesen megvárja, ameddig a süteménybe kerül. Az őzgerinc sütőformát Deniblu kivajazta, megszórtam kuszkusszal, amely sokkal jobban működött, mint ha zsemlemorzsa került volna a sütemény alá, erre jött a túrós massza fele, majd egy rétegnyi, sűrű, összefőzött szilva és az újabb süti massza, és már mehetett is az előmelegített sütőbe!
Sütemény hozzávalók
50 dkg házi túró
1 rúd vanília kikapart közepe
6 tojás szétválasztva
15 dkg cukor a tortához
1 citrom leve és héja
10 dkg kukoricadara
10 dkg finomliszt
20 dkg gyümölcs, felfőzve (lásd alább)
Kevés kuszkusz
2 dl tejföl
1 csomag sütőpor
Csipetnyi só
Volt egy előjel, egy ómen: vj szólt, hogy még nem sokat használta a sütőjét sütemények készítésére, szóval majd figyeljünk rá. Mindentől függetlenül gázt adtunk a sütőnek, ugyanis 180 fokra kellett előmelegíteni. Eközben a 6 tojást szétválasztottam. A sárgájukat, tejfölt, cukrot, vaníliát, a citrom levét és reszelt héját összekevertem a túróval.
A tojásfehérjét egy csipet sóval habosra vertem. Ezután jött a lisztes keverék, ami ugye 10 dkg lisztből, 10 dkg kukoricadarából és egy csomag sütőporból állt. Az eredeti receptben rétesliszt szerepel, de mi önkényesen sima finomlisztet használtunk. Macsók vagyunk vagy mifene?! Miután a fehérjehabot finoman a túrós masszába forgattam és hozzáadtam a lisztes keveréket is, megkaptuk a sütnivaló csodát, vj tortaformáját elővéve konstatáltuk, hogy ez bizony kicsi. Ehhez a tortához nem elég nagy. Az őzgerinc, mint mentőöv a gasztrotenger tajtékos hullámain, tört utat a megoldás a menekülés felé. „Ebbe belefér, nem?”, jött a kérdés. „Ebbe bele.”, ment a válasz. Kikentem házi vajjal az őznek gerincét, vj kreativitásának pedig ismét nem szabhatott határt semmi: már szórta is a kuszkuszt. Nem volt más hátra, mint egy réteg túrós massza, középre a vj-féle szilva, és végül ismét a túrós massza. A sütőbe tessékelve remekművünket éreztem valamit: „Jól csináltuk. Szívünk, lelkünk benne van, és még gyümölcs is került bele.” 180 fokon körülbelül 15 percig sütöttük, aztán 160 fokra redukálva a hőmérsékletet még sült 25 percet nagyjából. Érdemes ellenőrizni, esetleg hústűvel megszúrva. Ennek a 40 percnek a vége fele kaptunk észbe, miközben wokban kapattuk meg a húsok mindkét oldalát, hogy „Jajjj a sütemény.!”, vj jól irányzott mozdulattal kinyitotta a sütőt és szemünk elé tárult a majdnem odaégett „mestermű”. Ijedség és tűpróba, hőmérőzés, miegymás. Tisztára mintha sürgős esetet hoztak volna. Jöttek a kétségek. Az oké, hogy kívül már sötétbarna és ropogós, de belül megsült-e? Mentve a menthetőt, visszaraktuk az elzárt sütőbe, hogy a még megmaradt hőmérsékleten utókezelést, egyfajta rehabilitációt kapjon a kedves. Az eredmény tökéletes lett. Kívül roppant a kuszkuszos kéreg, belül kényeztetett a szilva, a kardamom, a túró, a vanília. A GasztroMacsók fokozandó az élvezeteket, kevés áfonyasziruppal meglocsolva ajánlják.
Utolsó fotónk kicsit esetlenebbre sikerült, talán pont olyan lett mint az élet, hiszen nem lehet mindig egyszerre jól főzni és jól fotózni. Ennek fejében viszont mindenki eldöntheti, hogy kit képzel bele a kép jobb oldalán látható, édes, áfonyaszirup-szívbe... <3
Egy hónap múlva a GasztroMacsók ismét jelentkeznek, reméljük, ismét számíthatunk a Kedves Olvasókra!
RSS