A slam poetry-ről IDE kattintva olvashatnak bővebben. Kövér "Kövi" András újdonsült Barátommal döntöttünk úgy, hogy a következő baráti borozás kapcsán verssel szórakoztatjuk az egybegyűlt cimborákat és cimborinákat. Abban egyeztünk meg, hogy 10 szavas műfajban nyomulunk, ami azt jelenti, hogy előre megadott 10 szó (alább találják a szavakat) köré építünk verset.

Rögvest szabadkozom: nekem ez az első slammolásom, az első 10 szavasom; gyermekcipőben járok. Ugyanakkor roppantul élveztem a dolgot, Kövi szerint ez a flow. Ő persze csalt, mert a szabad asszociációnak engedve úgy górta a sutba a 10 szót, hogy az csak úgy nyikkant. Viszont az asszociáció ölén remek verset írt, Kifacsart címmel, amit IDE kattintva olvashat el; érdemes, meg a többit is!

De elég is volt a prózából.

A rendelkezésre bocsátott 10 szó:

Andristól:

• építőkocka
• Hitler
• hallatlan
• fotoszintézis
• köcsögség

vj-től:

• hangsúly
• rejtekhely
• hinta
• fejetlenség
• szabadság

Vegyél fel kabát

– avagy egy rendhagyó 10 szavas; nekem az első

Itt vagyok.
S ha szeretnék még közhelyből foszforeszkálóbbat: tehetném.
Építve hangsúlyból meghatóbbat,
Vagy sokkal inkább várat,
Hogy azt a fránya, ámde páros lábat
Ne csak felhőről lehessen lógázni a mélybe,
Halhatatlanság előtti ugrás a fejetlenségbe.

Itt vagyok.
Jóllehet, nem hallgatok,
Mégis hallatlan amit csak hallhatok:
Köröttem, egyre csak jobbra, a lehető legszéle,
Hol repedt testű Hitler-harang,
Amelyről nem tudom:
Kong-e, beszél-e?!
Vagy csak harasztjai közt jár a szél,
Nem is fúj, nem is beszél,
De amott, a Mecseken túl
Köcsögségből épül a tél.

De ha Te, vagy Te, vagy akár Te is Drága,
Ha visszagondolsz, nem, nem a sárra, a nyárra
És fotoszintézis ürügyén fényt teszel a stégre
– de tőlem akár az égre, a rétre, egy denevérre –
Hogy szavam ne feledjem:
A fényben könnyebb lesz élni
Többet kefélni, persze csak csizmát a sártól,
Mert amazt csak szívvel, kell bele a lélek,
Én meg itt inkább csak beszélek.

Építőkocka. E szó most kellett a versbe.
Szépen beletekerve, akár füst a dohánylevélbe,
Zúzmara a télbe, csillagösvény a bársonyéj elevenébe.
Rejtekhely így lesz, s megnő a csended,
Holott csak epigrammányi érintés fénylik
Mégis megégeti a tested,
Álom, halálom, s elfut a gondolat;
Elengedem sunyítva, mert
Ez csak egy ócska fordulat.

Szabadság ez, de érzem: a vége
Előre futok, bele a sötétbe, egészen előre, nem is remélve,
Testemben mélyen zúzmara dárda fagyosan hideg, hiszen a tél kreálta.

Nyúlok a pohárért: éjsötét tinta:
Bele kell haljak, bele kell éljek
Élet ez? – kérdem én
Vagy csak hinta-palinta.

-vj-