Tizenhét

A Mindenségben megfogant terve vagy a Létnek, amikor Férfi és Nő egymás Életébe lépnek, és tétnek mindent feltéve ordítják: All In! Mindkét fej Igennel bólint. Megtestesülése vagy annak a megfeszülésnek, mikor reggelente ágyam üres felére tekintve megremeg két kezem, és érzem: Létezel. Velem vagy, amikor fogaim koccanása igazolja, hogy belül jégcsapokon csilingelve játszik a fondor magány. Bordaxilofonon pattogtat, ez a helyzetből előnyt kovácsoló zenész. Merész játéka fájdalommal telít. Ott vagy akkor is, amikor az utca dermedt ködében létező, kacagva érkező démonok csipkedik orrom hegyét és pöckölik fülem céklaporcát. Testem közrefogva védelmezel a vasbetont is elborzasztó mínuszfesztiváltól, ahol a tél torzszülöttjei zsonglőrködnek a hópelyheket kergető gyermeki boldogsággal. Az anyaméh melege vagy. Kedvesen selymes nyugalomverem, ahova visszaszületnék szívesen.

Olyan erős kontrasztot adsz, amelyben szétszakad minden mi vad, felülkerekedik a szelíd, balzsamos fátylat vonva a Jó és Rossz közé, telít meg hézagokat. Nem lesz több kérdés, mert melletted mindenre választ lelek, békésen, egymást megtalálva forrnak eggyé a felek. Olyan hangerő vagy a szív dalán, ami ajtókat tör a csalárdság falán és minden mi gennyes, mulandó öröm, darabjai lesznek e falnak a hideg kövön. Szín vagy a vaknak, hit a papnak, könyv a lapnak. Energiapumpa vagy! Egy meg nem álló, repaet-re nyomott motiváló erő, akitől érzem, hogy nem számít a küzdelem, csupán az, ha van miért küzdenem. Ha arcod valaha is meglelem a tömegben, a Virágot majd kötegben rakom küszöbödre, hogy érezd mekkora kincse vagy te Világnak, javított verziója minden emberi hibának.

Magyarázat: Max Weber terminusával élve elképzelhető, hogy ez a Pro Nő csupán egy "ideáltípus", a valóságban nem fellelhető. Ám általa könnyebb megérteni a valóságot, mert van egy viszonyítási alap, hogy milyen is az a Nő, akire titkon vágyunk. Szív Ernő szavaival élve azonban lehet, hogy a slam "hazudik, akár egy temetői orgona".