Tizenhét

S íme, az ORVOS - tudós, a megbecsült, a legfőbb tiszteletben álló. S íme, az orvos - a tudálékos, a lebecsült, a legtöbb tiszteletet váró. Nem, nem vagyok ironikus. Sem borúlátó. A pesszimistasággal maximum hétfő reggelente köszönőviszonyban, de szorgalmas kockaként ülöm…

 Játszik velem a délután: Hangulattal kártyázunk.Szeszélyes egy lapjárás.(-…még tartom a tétet!)A Hangulat. Már megint. Hogy miért mindig engem talál meg…?! Ezerarcú, ezerszínű. Neked kedvest hazudik, nekem szépet, aztán ledobja varázscsuháját, és ráteríti…

 „Ön is merheti!”- program Művész vagy. Világod dédelgetve egy más világtól zárkózol. Önmagad s a teljességhiány nem fér a gondok zárt ketrecébe, érdektelenség kíséri valódat. De álmod Saját, s egyben sohsevolt-soselesz Egyedi, mely színével életed…

 Mondd, játszol velem…? Gyere, ülj ide… úgy velem szembe... és most vedd le az álarcod. - Hogyan? Jaj, hát az nagyon egyszerű. Csak kapcsold ki a világot. Felejts el mindent, amit tanultál, amit tanítottak - mindent, ami befolyásolt… felnőttet, tanítót,…

(Lélek – szőttes: tarka – lepel Valóságra Álom felel.)Mi maradt meg? A harc. A veszekedés. Az a rengeteg ellentmondás - és persze: a szenvedély. De az is becsapott, egy más érzés keserű lenyomata volt csupán, talán a fölény - s alárendeltség, mi olyan élethűen csalta…

 Nagyanyáink óta nagyot fordult a világ. A társasági élet ma már bizony nem ugyanaz, mint hajdan. De valljuk be őszintén, ismerkedni mindig is cikis dolog volt. Ha anno, anyuka-apuka, a dinasztia nem azt választotta, akire 3 másodpercnél többet mert nézni az a szófogadatlan…

Aztán újra írt. Nap mint nap. S bár csak egy (profil)kép volt, egy egész világot álmodhattál mögé. A stílus megteremtetett álmodója által, s az álarc az öledbe hullt. Te választottad. Elég egy regisztráció, csak egy jól hangzó név, egy jelszó, s az utolsó kattintás.…