Tizenhét

  Meztelenséged visz két part között.Alattunk a víz mély, bizonytalan.Ringani veled rajta, édes émelygés.Nem is sejtettem tengeri betegségem.Látod, lelihegtük a falról a tapétát.Kiáztam benned. Fáradt teafű.  -den-

 Összetörted mit szerettem S üvöltve követelemHogy tedd jóváSzüld jobbáA fáradt világotA haldokló virágotEmeld fel ágyunkrólPókhálót tépd álmunkrólHogy mondhasd: van miértÉbredni kell valakiértElrontottam, tudomPercem neked hagyomLelkem szabaddá tettemS rohanva, sírva…

 Harcol, tombol, dübörög a tenger Mindenkit állon és térden verTe is támadsz, égsz és harcolszEzerszer szeretsz és még többször gyűlölszKapkodsz, harapsz eszedet vesztveÉnedet lüktetve szeretveMelleden parázslik a jelLök, taszít a mélybe emelOrdításra nyitod ajkadDe…

 Csend. Zaj. Rohanás.Lármában néma durranás.Látom s nem fogom felÉrzem, hogy keblére emelMagyarázatot követelekS lelkembe dühödten szemetelek!Valami, valami történt.Én jelentkezem önként,Majd én megoldomA feladott példátDe akárhogy számolomNem lelem a nyitját!Valami…

 Még egy utolsó pillantás Még egy percet adjEgy pillanat csupánHagyom: részekre szakadjÚgy istenesen, igazánÜlj még egyszer mellémCsókot lehelj rámÉgő szikla nyúlj felémSárban fuldokló szivárványMájusfa lombja hullVacog már a tavaszBelém marsz álnokulTe gyenge és…

Na, jó, csak semmi kapkodás. Addo, pohár bor, csipegetés. Nem rég múlt este 8, kint szemerkél az eső. A Költészet Napi slam poetry-t követő hétvégén végre egy asztalhoz ülünk, hogy elkészüljön a már jó ideje tervezett interjú. Életútinterjú? Mélyinterjú? A lényeg, hogy…

  Ott, a hinták rozsdás nyikorgásától zavartan láttalak meg, amikor kutyád piszkát szedted fel a földről. Nyár volt, virágillat, meg valami elképesztően közhelyes pillanat, mert párhuzamot vontam a zacskóba zárt kutyaszarés saját sorsom között, ahogy a látványodtól…