Tizenhét

 Csend. Zaj. Rohanás.Lármában néma durranás.Látom s nem fogom felÉrzem, hogy keblére emelMagyarázatot követelekS lelkembe dühödten szemetelek!Valami, valami történt.Én jelentkezem önként,Majd én megoldomA feladott példátDe akárhogy számolomNem lelem a nyitját!Valami…

  Áttetsző fonál, mellyel arcodra szövöd mosolyod. Évezredek félelmetes hagyománya fedi fel kontúrjátminden szavad mögött. Ellehetetleníted saját tisztaságod. Szájba került homokot csikorgatni fogam közt hálásabb,mint belőled meríteni erőt, reményt, felemelő…

 Még egy utolsó pillantás Még egy percet adjEgy pillanat csupánHagyom: részekre szakadjÚgy istenesen, igazánÜlj még egyszer mellémCsókot lehelj rámÉgő szikla nyúlj felémSárban fuldokló szivárványMájusfa lombja hullVacog már a tavaszBelém marsz álnokulTe gyenge és…

  Ott, a hinták rozsdás nyikorgásától zavartan láttalak meg, amikor kutyád piszkát szedted fel a földről. Nyár volt, virágillat, meg valami elképesztően közhelyes pillanat, mert párhuzamot vontam a zacskóba zárt kutyaszarés saját sorsom között, ahogy a látványodtól…

  Májusi reggelen a madárfütty, olyan akár a botox,Ráncot feszít simára, de még egy helyben topogsz.Merre repít a rigó hangja? Hol lenne most jó?Csészét ölelsz reménykedve, nem jön szádra szó. Májusi reggelen jól esik a papucs, lábad hűti a beton,Szimpla talphoz csattanás,…

 Na hahó Kata-lány! *Egy aprócska talány * számomra a kérés, * miszerint e békés *délutáni pihenőt * -csak, hogy én egy pihe nőt * mosolyokra bírjak- * ’stop’-oljam, és írjak * kacifántos verset, * mi furán-fura szerzet, * rímeket tekerget * kusza sorok között,…

  Tested most mindennél őszintébb, mertegy porcelán gyengeségével kecsegtet. Bőröd bizalmatlan még, riadt libabőrré változó angyalselyem, amolyan soha meg nem érthető, mégis: Igaz. Párnaráncok öregítik arcodat. Büszkén áll egy nyálfoltemlékmű, amit az éjszaka avatott…