Tizenhét

„Méregből s mézből összeszűrve”

Ha felpillantunk a ragyogó Vénuszra, könnyen lehet, hogy egy óvatlan pillanatban beleszeretünk fényességébe. Valóban fenséges látvány, Aphrodité utolsó pillantása. Erről árulkodik asztronómiai jele is, mely egy kézitükröt szimbolizál – ezzel utalva a szépségre és nőiességre. Azonban mielőtt elmerülnénk csodálatában, jusson eszünkbe, hogy a világegyetemben íratlan szabályként kell szem előtt tartanunk: ami szép, az egyben veszedelmes is!

Ha Mézga Aladárként Blökivel oldalunkon a Vénusz felé vennénk az irányt kedvenc űrhajónkon, nem akármilyen meglepetésben lenne részünk. Aranysárgán gomolygó felhőrétegén nem látnánk át, így gyanútlanul vetnénk bele magunkat az ismeretlenbe.

A bolygó felszínén azonban szörnyű kép tárulna elénk: számtalan vulkán szabdalja a felszínt, melyek közül rengeteg a 100 kilométer átmérőt is meghaladja. A Vénuszon nem észlelhető semmilyen tektonikai mozgás, így a mélyben keletkező hő nem tud ily módon elszökni. Halovány szellő leng körbe minket, a vastag atmoszféra miatt pedig állandó félhomály uralkodik, a légkört döntően szén-dioxid alkotja. Több kilométer magasságban kénsaveső áztatja a sárga izzást. Ezek miatt a bolygó felszínét elérő hőnek csupán 1%-a képes elhagyni a légkört: szinte tökéletes üvegházhatás! Vegyük csak elő hőmérőnket, mennyit is mutat? Majdnem 500°C… A páratartalom nem éri el az 1%-ot, a légnyomás pedig a földinek több mint 90-szerese – mint egy tengerben egy kilométer mélyen.

Szegény Aladár és Blöki nem sokat időzne itt, mint ahogy azok az űrszondák sem tették, melyek a Vénusz felszínén sikerrel landoltak. A rekordot a Venyera-13 tartja, mely 127 percig volt képes adatokat sugározni a bolygó felszínéről – többek között színes képeket is.

Ezen veszedelmek ismeretében a Vénusz felszínén szinte minden geográfiai formát történelemből vagy mitológiából vett női nevekkel láttak el… Az elmaradhatatlan magyar vonatkozás pedig: krátert neveztek el Jászai Mari színésznőről, Klafsky Katalin operaénekesről és báró Orczy Emma regényírónőről.

A Vénusz egyedi atmoszférája a hozzám hasonló mezei észlelők munkáját is megnehezíti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az előre kiszámított és az észlelés során megfigyelt megvilágítottság (Vénusz-fázis) sokszor mutat eltérést. Ennek oka, hogy a vastag felhőzetben a fény szóródik és elnyelődik, ami az esti észlelésnél a fázis „sietését”, míg hajnalinál a fázis „késését” idézi elő. Ezt a különös jelenséget hívják Schröter-effektusnak.

-latyak-